Depressziós lennék?

Egészen óvoda óta megfelelési kényszerem van, de olyan szinten, hogy a saját személyiségemet is váltogatom, csak hogy mindenki kedveljen. Tökéletes szeretnék lennk, mindenki számára. Így már nem tudom milyen ha önmagam vagyok... a saját érzéseimet is elnyomtam, és hamisakat illesztettem a helyükre. De ez nem sikerült sajnos. Apám szó szerint utál (szó szerint kimondta). Igazi barátaim meg nincsenek, mivel mindenkivel hamis vagyok. Így nem tudok senkitől sem segítséget kérni. Iskolában mindig rajtam nevetnek, de még ez is jól esik, mert boldoggá tettem őket. Már öngyilkos gondolataim is voltak, valószínűleg teljesen alaptalanul. Beszédhibás is vagyok sajnos. Önbizalmamat is elhagytam valahol. A boltba is gyomorgörcsel megyek be, mert félek hogy rosszul szólítanám meg a pénztárost, mivel a fiatalabbak mindig rámszóltak ha 'csókolom!'-mal köszöntem. Lelkileg roncsnak érzem magam, bár nem tudom csak eltúlzom-e a dolgokat. Magamat is bűntetem ha hibát követek el. Ha megbántok valakit akkor mindig azért, hogy ha lelkileg nem is tudom legalább fizikailag érezzem azt a fájdalmat amit neki okoztam. Emiatt vágom magam ha hibázok. Szinte mindig görcsölök mindenen, főleg azon hogy hibázok. Tudom jól, nem lehetek tökéletes. Tudom de még sem fogom fel. Mert senki nem szerethet azért amilyen vagyok.. főleg hogy már azt sem tudom milyen ember vagyok. Nem szoktam sírni, bár sokszor rámjön a sírhatnék. Hangulatingadozásaim vannak. Nagyon rossz a memóriám. Lehet tudat alatt így próbálok könnyíteni a dolgon, mivel rengeteg hibámra egyszerűen nem emlékszem. Nem igazán emlékszem mit csináltam tegnap vagy tegnap előtt az iskolában ülésen kívűl. Személyekre emlékszem, de hozzájuk kapcsolódó dolgolra nem. Nem szeretek dönteni, főleg nem olyannak amivel megbántanék valakit. Vashiányos vagyok, mivel nagyon keveset eszek és iszok. Utálok tükörbe nézni. Utálok mindent ami én vagyok. Illetve ez szerintem már évek óta tart.. ez az egész érzés, csak mindig próbáltam elfelejteni, és hamis mosolyt ráhúzni. Mindenkinek hazudtam, de főleg magamnak.. olyan jól hogy eddig senki nem jött rá a hazugságaimra. Szerintetek depressziós lennék, vagy csak egy önsajnáltató liba?

Köszönöm előre is a válaszokat^^

16/L