Rosszul tettem, hogy nem adtam csak nagytatámnak?

Az a helyzet, hogy ma csináltam rántott csirkemelles szenvicseket és szerettem volna tatámnak adni. Aztán eszembe jutott miután odasdtam neki(egymás mellett lakunk), hogy talán beviszi és nagymamám előtt eszi meg. Gyorssn átszaladtam hogy mamámnak is vigyek már egyet, de ekkor olyan csúnyán mondta hogy nem kér és csak puffogott és vágott arcokat hogy bűntudatot keltsen bennem. A bökkenő pedig, hogy csak tatámnak szerettem volna adni, mert valahogy csak neki soha nem tudok adni semmit. Mert nagymamám mindig kiköveteli magának az ajándékokat, éshogyha neki is adok, az a válasza "anyádnak miért nem adsz". Valahogy, ha akarok valamit valsmelyiknek adni, mindig körbe kell ajándékozzam az egész családot, és nem tudok valakinek csak úgy adni, főleg tatámnak soha semmit hogy csak neki adom, mint személyes ajándék.. olyan erőltettnek érzem az egész ajándékozást. Annyira jólesett tatàmnak is, és nekem is, hogy csak neki adok és nem mondtam, hogy meg kell ossza,(láttam rajta), persze nem ismerné el, de ez mindig így van. lehet most rosszul jártam el, mert végülis kajáról van szó, egy kicsit fújok is mamámra, de nem az előbbi miatt nem adtam neki, hanem az említett dolgok miatt, hanem tatám miatt.

Mit csináljak, hogy ne így menjen ez a családban más alkalmakkor? Ne kezdjék nekem a játszmázást. Fúúúhh, látom már, hogy kiveri a cirkuszt majd és anyámat is belevonja, aki az érzelmi bűntudatkeltés játékaival, hogy hogy képzelhettem. Pff...