Elveszítettem a nagytatámat. Hogyan dolgozzam fel?

Szerintem ez lehet azért van, mert már sokszor “eljátszottál” a gondolattal, ami tudat alatt kicsit megkönnyíti a dolgot. De tagadás is lehet, igen.

Ez mindenkinél egyéni, hogy ki hogyan éli meg, és ki, mit csinál. Nekem kis tini korom óta az volt a legnagyobb félelmem, hogy elveszítem a szerelmem. Azt gondoltam, hogy biztos annyira kiborulnék, mint ahogy a filmeken látni. Sajnos, a félelmem valóra vált, de nagyon nem úgy reagáltam, mint ahogy gondoltam, hogy reagálnék. Nagyon ritkán sírtam/sírok, nem omlottam össze, nem ordítottam. Teljesen leblokkoltam, és ez kisebb-nagyobb mértékben a mai napig tart. Mintha leengedtek volna egy függönyt és kész. Befogadja az agyam az információt, de mintha nem tudná feldolgozni. És ez szerintem egyfajta önvédelmi funkció. Nálad is valami hasonlót tudok elképzelni. Ettől még nem érzem azt, hogy valamit rosszul csinálnék. Inkább rettegek attól, hogy felhúzzák ezt a függönyt. Te se érezd úgy, hogy nem jól csinálsz valamit, mert nincs olyan hogy jól vagy rosszul gyászolunk. Ha úgy érzed, segítene, akkor beszélgess a szüleiddel erről, amennyire tudsz foglalkozz a mamáddal. Adj magadnak időt, mert még sokáig nehéz lesz, de ha úgy érzed, hogy nem tudsz egyedül megbirkózni a dologgal, keress fel egy szakembert.

2-es mekkora egy taplo vagy nulla szokinccsel. Tata, tati, nagytata...ugyanugy a nagypapa megnevezese. Kepzeld sok helyen az egyik agi nagyszuloket mama papanak a masik agiakat tata nagyinak szolitjak. Vagy pl. A vezeteknek tata...

Es semni pejorativ nincs benne. Az ilyen valaszasokat mint te bezzeg a termeszetes szelekcio meghagyja.

KERDEZO: Reszvetem.

Ne aggodalmaskodj. Mindenkinek mast jelent a gyasz. Es kicsit maskepp megy vegig a gyaszfolymaton. Az a lenyeg ne akadj el valahol evekig, de folosleges elemezned még hol tartasz.

Ami segit pszichiatertol kaptam en is tanacskent, amikor meg temetesre se volt lehetoseg: irj neki levelet, bucsuzz el tole benne, ha ugy konnyebb rajzolj valamit, ami rola jut eszedbe. Aztan tarts neki(magadnak) egy rovid kis szertartast pl. gyujts mecsest, gyertyat...olvasd fol a levelet vagy imadkozz. Es vegul a levelet/rajzot temesd el vagy bar kijarai korlatozaskor eleg nehez, de ha olyan helyen laksz ultess egy kis bokrot/fat/evelo viragotaz emlekere....vagy kesobbha vegre el lehet menni a temetobe menj el es akkor vigyel viragot, kis koszorut es emlekezz meg rola. Egy otthoni pici szertartas nagyot tud segiteni a feldolgozason.

Ha pesig tudsz tegyel el tole egy emleket a hazabol/lakasabol valami kis apeosagot a szuleid biztos megengedik. Amit mindig is szerettel nala nezegetni vagy hozza tudod kesobb is az emlekeidet kotni.

Lehet most le leszek pontozva, de én egy kissé "humoros" sztorit kapcsolnék ehhez:

Amikor ugyanennyi idős voltam mint te, én is elveszítettem nagyapámat akihez szintúgy a legjobban kötődtem. Nem tudom, hogy közre játszott e a dologba az, hogy alkoholista volt, de én úgy éltem meg a gyászt, hogy leittam magam a halála napján oly annyira satu részegre, hogy a józanodást követő 3 napig eszembe se volt, hogy mi történt, majdcsak akkor esett le amikor a szüleim kérdezték, hogy levasaltam e már a ruhám temetésre :D

Igazából akkor úgy hirtelen nem volt vicces, de most így visszagondolva rá elmosolyodok rajta :)

Kedves kérdező! Fogadd őszinte részvétem, tudom, hogy nagyon rossz, de kívánom, hogy minden rendben legyen veled!

Nekem másfél éve halt meg a tatám. Az első családtagom volt, aki meghalt. A másik nagyszüleimet nem ismertem. Várható volt a dolog, mégis nagyon megviselt. Az első napokban folyamatosan elkapott a sírás és nagyjából nem kommunikáltam senkivel. Aztán napról napra egy kicsit jobb lett, egyre jobban visszatértek a hétköznapi dolgok. Én erről mai napig nem beszéltem senkivel, hogy mit érzek evvel kapcsolatban. Elfolytottam a dolgot. Sajnos csak azt tudom mondani, hogy tényleg segít az idő. A mai napig szíven üt, amikor valaki mondja, hogy az ő sírja vagy ilyensmik.

Részvétem