Megmondtam mamámnak, hogy ne ugráltasson, megtehettem?

Mamánk bármikor feljön hozzánk nekem kell hazavinni. Emelkedőn lakunk, pont a felfele út a nehezebb. Tegnap konkrétan rám parancsolt, szószerint "Akkor menjünk!". Mivel előtte a kertről beszéltünk, hogy vinne magával zöldségeket (de ezt is csak kijelenti, hogy ő visz), én ezt arra értettem, hogy kimegyünk a kertbe. Utána mondja, hogy nem, hazaviszem. A kocsiban szépen nyugodtan mondtam neki, hogy máskor legyen szíves ne rám parancsolni, hanem megkérni, úgyis hazaviszem. Egy alkalommal volt az, hogy nem vittem haza, mert online órám volt, mondtam neki tesómat kérje meg. Mikor őt megkérte hallottam a hangján, hogy ez nem tetszik neki, hogy ellent mondtam neki.

Tudom, hogy a mamám, meg nem kéne ilyeneket mondanom neki, de ez az ugráltatása nem tetszik, már anyám is észrevette, de mivel neki az anyósa, neki sem az a feladata, hogy "nevelje" a 80 éves mamát.

Máskor is el kéne tűrnöm az ugráltatását? Apám előtt így ilyet nem jelentene ki, de már ő is észrevette, bogy van egyfajta stílusa mamámnak, alkalomadtán megmondja a véleményét neki (persze az se tetszik neki).