Aki nem volt a legjobb apa, abból még lehet jó nagypapa?

Egyrészt nem kell gondolnom, mert tudom, hogy nézett ki a nagyapám, veled ellentétben.

Másrészt Rhett Butler simán lefeküdt bármilyen rib.anccal, még a házassága alatt is. Nyilván ennek meg volt az oka, mert Scarlett kizárta a hálószobájából, de azt honnan tudod, hogy az én nagyanyám nem ugyanezt tette? Egyébként hogy árnyaljam az életedet, nagyanyám természete olyan elviselhetetlen, hogy a 2 fia és az összes unokája messzire menekült tőle és szökőévben egyszer megyünk hozzá, ha nagyon muszáj.

Rettenetes becsületes ember lehetett egyébként Rhett, amíg mások a háborúban meghaltak, ő pont a háborút és az emberi nyomorúságot kihasználva lett dúsgazdag.

És az is minősíti az erkölcsi érzékedet, hogy az erkölcsi kérdésekről a könyvekre terelted a szót...

És amúgy igen, unszimpatikus embereknek is lehetnek "NAGYSZERŰ" tulajdonságai, de amit a nagyapád csinál, az nem NAGYSZERŰ, hanem ALAPVETŐ. ALAP,hogy ha az ember 1.nem érett a gyereknevelésre akkor védekezik, 2. ALAP, hogy ha már megcsinálta a gyereket, akkor gondoskodik róla és érzelmi fejlődését is támogatja.

Szóval az hogy "imádta" a lányát nem nagyszerű tulajdonság, hanem a legalapvetőbb szülői kötelesség,érzés, amit notmális emberek minden gyerkük iránt éreznek. Az hogy szép beszédet mondott az esküvőjén, nem nagyszerű tulajdonság, hanem alapvető apai kötelesség,amit normális emberek minden gyerekük esküvőjén megtesznek, méghozzá örömmel. Az hogy ellátja a siket unokáját és megtanulta a jelnyelvet, nem nagyszerű tulajdonság hanem alapvető nagyszülői dolog.

A kérdés pedig az, hogy hol voltak ezek a dolgok a többi gyerek esetében? Mi van az elpotyogtatott gyerek közül az egyik szintén beteg volt és tartós ápolásra szorult? Mi van az elpotyogatatott gyerekektől származó unokák közül szintén van egy beteg,süket,vak stb. gyerek, akinek segítség kéne? Mi lett volna ha nekted lett volna szükségetek segitségre?

Képzled az lett volna a normális és felelősségteljes (és még mindig nem nagyszerű), dolog, ha úgy az apád és az öccse,úgy pedig az összes elpotyogtatott gyerek esetében imádta volna őket és szerelmes lett volna beléjük, betartotta volna az ígéreteit és akár apádék, akár az elpotyogtatott gyerekek kedvéért is megtanult volna bármit, ami fontos nekik, pl.ha az egyik elpotyogatott gyerek szeret síelni, akkor vesz neki sífelszerelés, megtanul síelni és a téli szünetben elviszi egy hétre hogy együtt síelhessenek. Ha a másik elpotyogtatott gyerek búvárkodni szeret, akkor megtanul búvárkodni hogy együtt búvárkodhassanak és mondjuk fizeti ezeknek a hobbiknak a költségeit, hogy az anyának több jusson a háztartásra. És ezt minden éven megcsinálja minden egyes gyerekével. Aztán minden egyes unokájával, nemcsak 1-el.

Szóval az,hogy ezzel az egyel foglalkozik nem nagyszerű és becsülendő, hanem súlyosbító körülmény. Mert így nem lehet elkönyvelni hogy ő ilyen és kész, egyik gyerekével se törődik és kész. Mert megmutatta hogy tud, tudna és tudott volna törődni a többiekkel is,ha akar. De nem volt benne annyi gerinc, inkább elfutott a felelősség elől, lerendezte annyival hogya felesége,akit 18 éven keresztül kihasznált , ellene nevelte a gyerekeit, akiket leszrt egész életükben,aztán az orruk alá dörgölne hogy egy gyereket mennyire tud "imádni". Azt is csak akkor amikor neki már kényelmes...

Értjük hogy körbenyalta a siket gyereket, te nem érted hogy mit írsz. Hangsúlyozom, nem nagyszerű, hanem alapvető lett volna az összes gyereknél és unokánál hogy pontosan ugyanígy körbeajnározza őket. Az hogy a többivel nem tette meg, ezzel az unokával pedig megteszi nem nagyszerű taulajdonság, hanem szánalmas. Látszik hogy csak azért csinálta ezt a kivételezést hogy vénségére fényezze magát. Gondolta ha minden gyerke egybehangzóan állítja hogy ő egy apának és férfinek nem nevezhető képződmény, akkor mindenki el is fogja hinni. És kapóra jött neki ez a gyerek meg a beteg unoka, gondolta na majd ezen demonstrálja hogy ő milyen "nagyszerű" aranyember is valójában, a többi gyereket meg anyjuk nevelte ellene. Vagyis aljasul kihasználja a siket kislányt . Még az is lehet hogy lehetne kezelni, de direkt mem hordja gyógykezelésre hogy mégnagyobb mártírtnak láttassa magát.

Gondold meg egy kicsit hogy mit írsz jó.

És ha már itt tartunk.

1.Te honnan tudod hogy nagyanyád kizárta a hálószobából? Ott voltál és tartottad a gyertyát vagy megbeszélted nagyanyáddal a nemi életüket? Mi van ha a kedves papád épp tripperes volt a sok krvázástól?

2.Továbbra is nyitva van a kérdés hogy akkor miért lopta az idejét 18 évig,ha még pinát se kapott, miért nem hagyta el hamarabb? Nem a gyerekek miatt, mert a gyerekekk nem törődött és veletek se törődik, úgyhogy ezt ird már meg légyszi, ha azt tudod mennyit szexeltek a nagyszüleid, akkor ezt is biztos tudod.

Ha meg már könyvmániad van, Rett szerette Scarletet, a könyv pedig nem tér ki "bármilyen r.bancra", márcsak azért sem mert egy szemérmesebb korban íródott. És a tüzérségnél szolgált, aztán pedig ha nincsenek a blokádtörők mindenki éhendöglött volna, plusz nagyon nemes célért haltak meg mások a háborúban, hogy embereket tarthassanak rabszolgasorban.

És most ne könyvre , hanem az erkölcsi részre reagálj, mert nagyon érdekel hogy jön ki ebből nagyszerű,regénybe illő hősként a nagyapád.

45, szerintem is szakembert igényel az állapotod. Szánalmas hogy ennyire nincs rendben az életed, hogy így kiakadsz és személyeskedsz egy kérdésnél, amihez valaki saját sztorit írt, és ezzel szétoffolod az egészet.

Szerintem is egy féreg és nem igazi férfi az aki szarik a gyerekeire mert csak megcsinálni tudta őket de tisztességesen felneveni már nem, de ez ultragáz hogy itt marcangolod a másik válaszolót mert ennyire üres az életed, vagy mert olyan mély lelki sebeket hagyott benned a saját apád hogy másokon igyekszel levezetni. Ő is egy áldozat, nem ő hagyta ott a gyerekeit, hanem a nagyapja. Te meg darabokra szeded, konkrétan egy olyan dolog miatt amiről ő nem tehet.

Az meg hadd legyen már az ő magánügye hogy miért nem sározza a nagyapját, hanem őt IS meg tudja érteni. Ahogy a nagyanyját is. Mert intelligens ember nem ilyen korlátoltan lát hogy egy oldal helyzetét tudja csak szemlélni, hanem mindkét szemszöget át tudja érezni. Nyilván nála még ott a szeretetfaktor is a nagyapja iránt, ami belőled hiányzik, mivel neked nem rokonod az ő nagyapja, ezért látjátok másképp. Mindenkinek a családjában vannak olyan alakok akik erkölcsileg kifogásolhatóak, de az emberek többsége ha nem is ért egyet, mégis át tudja érezni a másik helyzetét, ha rokonról van szó.

Ahhoz viszont neked kívülállóként abszolút semmi jogod hogy ilyen szinten vájkálj valaki családi életében hogy oldalakon keresztül a fröcsögésedet kelljen olvasnia mindenkinek aki hozzászólt a kérdéshez.

Az a felhasználó akit te habzó szájjal marcangolsz, eredetileg a kérdésre válaszolt a kérdezőnek, saját sztorival, hozzád nem szólt. Miért érzed felhatalmazva magad hogy így rászállj és személyeskedj?

Ahelyett hogy egész nap itt lógsz és másokat bántasz, inkább fordítsd arra az idődet hogy rendbetedd a saját életed, ugyanis boldog ember nem oltogat másokat, csak a megkeseredett, boldogtalan, frusztrált ember.

Én se hozzád szóltam🥱

És attól hogy ide írtál egy egy álfilozófikus marhaságot még továbbra sem jó példa egy ilyen kérdés alatt a nagypapikája, aki amúgy senkit se érdekel, csak az a baj,hogy pozitivan próbálja beállítani.

És te miért vájkalsz abban amit én írok, csak nem megkeseredett,boldogtalan,frusztrált ember vagy?

Nem olvastam a kommenteket végig...

Nekem apukám meghalt, nevelőapám 4éves korom óta nevelt.

A gyerekkoromban nem kevés verést kaptam. Felnőtt koromban (míg otthon laktam 22éves koromig) sosem tudtam megfelelni neki.

Alkohol problémákkal küzdött. Míg voltak nyerőgépek, azoknak is a rabja volt. Ezek feszültsége rajtam és anyán csattantak.

Aztán elköltöztem, de ugy h 1 szatyor ruhával, kb fél óra leforgása alatt. Egy veszekedésnél betellt a pohár, páromhoz költöztem.

Nem beszéltem sem vele sem anyámmal 2 évig minimum.

Aztán elkezdtek keresni. Eleinte hidegen hagyott a dolog. Azt engedtem, ritkán vagy én mentem haza, vagy ők jöttek hozzánk. Terhes lettem, mégjobban kerestek. Most másfél éves a fiam. Nevelőapámat tartja nagypapájának. Elvannak, szeretik egymást. Szóval mondhatni jó nagyapja lett a gyerekemnek.

Amit az én gyerekkorommal tett sosem fogom elfelejteni. De ez valamicskét kárpótol, hogy látom hogy elvan a fiammal.

Igen lehetsz, ha komolyan gondolod, és tényleg megbántad, amit apaként hibáztál.

A gyerekeiddel való kibékülést igyekezz úgy csinálni, hogy hagyd hogy ők szabják meg a léptéket és csak annyira közeledj hozzájuk amennyire engedik. Azzal előhozakodni hogy neked jogaid vannak, illetve hogy ezt vagy azt akarsz egyáltalán nem szerencsés. Ha valamire nemet mondanak fogadd el, ha nem követelőzöl lehet az később majd igen lesz.

Egyébként biztos vagyok benne hogy az anyaság fog változtatni a lányod hozzáállásán is.

Nem akarom most ide leírni a saját történetemet de ugyanebben a helyzetben vagyok, abban az értelemben hogy az én apám olyan mint te. Én úgy döntöttem, hogy találkozhat az unokájával, ha érdekel részletesen akkor privátban leírom neked.