Szülés után segítség vagy önállóság?

Önállóság.

Nekem fájt a gátsebem, a mellem, véreztem, átázott a nadrágom, szétcsöpögött a tejem, eláztatta a pólómat. Ezek miatt folyton alulöltözve meg félmeztelenül mászkáltam, állandóan a fürdőbe rohangáltam különböző nedveket lemosni magamról, gusztustalan voltam és alapvetően nagyon nem éreztem magam komfortosan. Utáltam volna, ha ebben az állapotomban egy "kívülállót" is kerülgetnem kell, akárhogy segít.

A megszokott, otthoni környezetemben, a legszűkebb családom (férjem és gyerekem) körében akartam nyugodtan kínlódni, és velük, csak velük akartam az első szép, családi pillanatokat is átélni. A hátam közepére sem kívántam egy bejárónőként működő, belenyulkáló anyóst, de még anyát sem.

A gyerek az első hetekben többnyire szopott és aludt. Mit tudnak ebben segíteni? Ezenkívül ordított mint a sakál, mert hasfájós volt. Náluk is ordított volna, engem meg csak frusztrált volna, hogy valaki más kezében sír.

Sem a pelenkázás, sem a fürdetés nem agysebészet.

Amikor ébren volt a baba, és lehetett babusgatni, szeretgetni, akkor sem akartam volna, hogy folyton a nagyi lógjon rajta. Hiszen még velem is alig volt a baba, csak nemrég érkezett. Nyugodt, bensőséges légkörre vágytam. Ismerkedni a kicsivel, élvezni a "család lettünk" érzést.

Anyósom és anyám főzött nekünk, a kajával átszaladtak (olyankor megnézegették a babát is). Persze ezt is meg lehetett volna oldani rendeléssel, ha kell, de szívesen csinálták, meg ennyit úgyis átjöttek volna babát nézni. Ez tényleg nagy segítség volt, és mégsem zavartak. Nekünk így volt jó.

Önállóság.

Első héten férjem volt itthon velünk, második héten anyum jött reggel, délután ment, igazából csak elvoltunk, főztünk. Fiam nagyon jó alvó volt kezdetektől, én jól voltam, nem kellett segítség igzából. Anyósom úgy készült, h majd hozzánk is költözii, mint férjem tesójához hetekre, de mondtam, h nem. Nagyon azeretem, de annyira más a személyiségünk, életritmusunk, h az őrületbe kergetett volna.

Egyik részről sem vagyunk jóban a szülőkkel. Férjem a hazajövetünk után 1 napot tudott itthon maradni. Amúgy reggel tkor elmegy, este 7re ér haza kb.

Minden nap főztem, minden nap rend volt, állatainknis vannak, azokat is napközbe én rendezem. Ez megy 16 hónapja.

Nem mondom, hogy nem voltak nehéz napjaim, de nekem nem ezek jelentették a kihívást.