Miért bánik velem így?
A nagyim folyamatosan basztat, az öcsémet, aki egy lókötő meg folyton dicséri. Én kitűnő vagyok, felvettek Budapest egyik legjobb gimnáziumába, és emellett még "keresek" pénzt is babysitteléssel. Az öcsém 3-4-es tanuló, 6.-os lesz, egész nap a gépén játszik, vagy a hülye osztálytársaival lóg... de én vagyok a hülye, a buta, a "mi ez a szar jegy már megint?" (Mondja az 5,-ra...)
Mit csinálok rosszul?
Szerintem nem a jegyeiddel van baj. Valamit elrontottál a közelmúltban amitől így bánik veled.
Kérdezd meg mit tehetsz ez ellen, hiszen a jegyeid nem lehetnek jobbak!
Az anyukám egyet ért velem, de nem hajlandó szembeszállni az anyjával. Apukám nincs a képben.
Kicsinek imádott, 2-3 évesen, vannak képek ahogy örömmel játszik velem meg ilyenek.
Anya nem akar "erről" beszélni, a nagymamám nagyon kihasználja, nálunk lakik, anyát is folyton cseszteti, meg ha jobban belegondolok, mindekit kivéve az öcsémet, anyukám bátyját, és az én egyik unokatesómat, aki szintén fiú. Lehet azért mert lány vagyok?
Nem tudok felidézni semmit, amivel megbántottam volna, mindig kedves vagyok vele, minden héten én takarítom qz ő lakrészét, öntözöm a virágait, mosogatok neki.
Majd megkérdezem anyát, hogy ő tud e valamit amivel megbántottam.
Köszönöm a válaszokat, majd írok ha lesz fejlemény
Nekem már a kiegészítő kommented előtt egyből az jött le, hogy azért, mert lány vagy. Sajnos még mindig nagyon sok ilyen felfogású ember van:( - Bár az is lehetne, hogy egyszerűen a másik unoka a "kedvenc", akármilyen okból.
Nem tudsz mit tenni, legfeljebb minimalizálod vele a kapcsolattartást, amennyire egy háztartásban ez lehetséges:S
Nálunk nagyapám volt ilyen. Van egy semmirekellő bátyám, meg egy unokatestvérem, aki olyan gyógyegér kategóriás. Őket imádta nagyapám. Én meg lány vagyok, mindig utált. Ráadásul nem vagyok nagyon lányos lány, mármint viselkedésre. Gyerekként a barkácsolás érdekelt jobban, meg a foci. Nagyapám még külön azért is utált, mert hogy egy lány az babázzon...
De ő a gyerekeivel is ilyen volt. Volt két sikeresebb lánya, azokkal folyton bunkó volt (felnőtt korukban is, szemem láttára is); egyszem kisfiát meg imádta. Utóbbi masszív alkoholista volt már akkor is, egy legális munkája se volt életében, még mindig az anyjával (nagyanyámmal) lakik. Szóval simán lehet csak azért, mert lány vagy. :( De ha nem, akkor is paraszt dolog így viselkednie, és meg se mondja, mi a baja.
Édestestvérek vagyunk, meg van még egy húgunk is, de ő mintha nem is létezne. Ő még csak 9, de ő is minden reggel köszön a nagymamánknak, ő viszi be a kávéját, reggel 6-ra (egyébként kb. 8 körül kel fel, de felkel 6-kor hogy vihessen neki kávét, a nagymama meg se köszöni, aztán a húgom visszafekszik aludni.
Most megkérdeztem anyukámat, és azt mondta, hogy kb. Vele meg a nagybátyámmal is így volt.
Asszem beletörődök, most úgy is jobban várom a sulit.
Köszönöm mindenkinek a választ, ha esetleg van valami ötletetek, hogy mivel tehetnék a kedvére/ tudnám normalizálni a kapcsolatunkat, akkor szívesen várom a válaszokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!