Rossz ember vagyok amiért így gondolkozom a nagymamámról?
Szóval elég közeli a viszonyunk, anyukám halála után ő főz nekünk (bátyám, apum és én). Heti 3x megyünk hozzá, és tudni kell, hogy ez a dolog neki nem "feladat", inkább mondhatni az élete értelmének, hogy úgymond gondoskodik rólunk. Az egészsége korához képest jónak mondható, ha otthon van és szedi a gyógyszereit akkor semmi baja.
Régebben sokat aludtam ott, mikor még stabilabb volt az állapota és takaritani járt, mentem vele, boldogan keltem hajnali fél négykor emiatt, valamint örönmel lestem a tanácsait hogy hogyan kell bevásárolni, spórolni, stb. A szeretetét sokszor étellel fejezte ki, ez hozzájárult az elhizásomhoz (12 évesen 83 kg voltam), de ez most mellékszál, összefoglalva nagyon jól ereztem magam vele.
A LÉNYEG, hogy pár éve elkattant bennem valami, és ez a határtalan, feltétel nélküli imádatom megtört. Én nagyon félek az idő múlásától (most mindegy milyen gyerekkori dolgok miatt, de ugy éreztem elvették az időm), és nagymamám annak a megtestesítője amitől rettegek hogy azzá válok.
Konkrétan nincs élete. Ha mi nem megyünk hozzá akkor tévézik vagy takarít, nagyon ritkán a szomszédokkal beszélget. Bevásárol, ahol az a legnagyobb öröme hogy "40 forintot spóroltam". Ha mi megyünk hozzá, akkor is csak ezekről a dolgokról képes beszélni, vagy a régi emlékekről. Ami egy dolog hogy unalmas, de nagyon elszomorít és lehangol, hogy így él, miközben tudom hogy nem érzi jól magát. Nem szereti hogy egyedül van, vágyik egy társra, barátokra, olyan "életszagú" kalandokra mint fiatalon. És az a zavaró benne, hogy meg is tehetné. Elmehetne pszichológushoz hogy feldolgozza a traumáit, meg tudnám ismertetni a közösségi oldal lehetőségeivel hogy kapcsolatot teremtsen hozzá hasonlókkal, és ezt mondtam is neki. De erre mindig valami olcsó kifogással jön, hogy "ehh minek ide valaki, Erzsikének is iszik at ura, az kell már csak hogy nekem is összehányja valaki az ágyam". Minden idős ember ilyen??
En eleve nem szeretem az olyan embereket, akik nem képesek változtatni, ha van valami bajuk, és az ebből származó frusztráciot másokra vetíti (például, mivel az élete ingerszegény, elkezd velünk veszekedni a semmin, meg hasonlók). De mi van ha ez az ember egy szerettem, akivel elég gyakran találkozom? Nagyon lehuz lelkileg, hogy egy (már bocsánat) "saját mocskában fetrengőn" nem tudok segiteni, holott a szivem szakad meg érte. Ami rosszabb, hogy apukám ahogy öregszik, ő is elkezdett hasonlóan viselkedni.
Mit tudok tenni? Rossz ember lennék, amiért nem erzem jól magam ha vele vagyok?:(
20N
válasza:
válasza:Szerintem próbáld meg kicsit te irányítani a beszélgetéseket, ha ott vagy társasozni, sétálni hívni, bármit ami kimozdítja ebből.
Írtad, hogy apukád is kezd így viselkedni, őt is fel kéne "ráznod" egy kicsit. Ez nem (csak) életkori dolog. Párom szülei a hatvanas éveik elején vannak, teljesen olyanok, mint a nagyid, nekem pedig a jóval idősebb nagyszüleim pont az ellentétjük, szeretik a pörgést, a társaságot.
válasza:Sajnos ez az ő döntése. Minden amit tesz. Őt így kell elfogadni és szeretni. Ennyit tehetsz.
Első voltam.
válasza:Azt is meg kellene érteni, hogy nem biztos hogy a másiknak ugyanaz a jó, mint nekem. Lehet, hogy ami neked kikapcsolódás, neki nem az. Birom, hogy a mászkálósok azt gondolják, hogy aki otthon van, nem járkál sehova, annak már nincs élete. Mert az az élet, hogy étterembe járunk...
Ha nem rég lett nyugdíjas, előfordul, hogy nem találja még magát, lehet kicsit depressziós is, nem tudja még, hogy lesz ezután. Apukámmal is igy volt, aztán 1-2 év alatt ez átment rajta, most tök jól elvan, éli a viszonylag fiatalabb nyugdíjasok boldog életét.
Egyszer főzzetek ti, fogjátok karon, vigyétek át hozzátok, szolgáljátok ki, mint egy királynőt. Először szabódni fog, vagy viccelődik, hogy milyen étel lesz az, de aztán biztos nagyon jól fog esni neki. Ilyen és hasonló kedvességek hozzásegíthetik ahhoz, hogy boldogabb legyen. Már ha tényleg szeretnél segíteni, és nem csak puszta szenvelgés ez az egész.
válasza:A helyzet, hogy az idősek ilyenek. Nem szívesen változtatnak megszokott dolgokon. Meglátod, idősebb korodban te is inkább az állandóságot fogod szeretni..Nem értelek egyébként. Én is milliószor hallottam ugyanazokat a történeteket a dédmamámtól (nagyszüleimet nem ismerem), és tudod, bármit megadnék, hogy még ugyanennyiszer hallhassam a történeteit, de màr sosem fogom. Az idősebb emberekhez empátia és türelem kell, teljesen máshogy működnek, mint mi, fiatalok, és ezt tudni kell elfogadni.
Egyébként meg, ez nem igaz, hogy nincs élete. Eddig is, de mostmár kizárólagosan ti vagytok az élete. Tudod, egy nagymama vagy nagypapa tényleg semmi másra nem vágyik, csak törődésre, de leginkább arra, hogy ő törődhessen. És tudod miért?! Hogy hasznosnak és fontosnak érezze magát. Valószínűleg ezért is főz inkább ő, minthogy étterembe menjetek.
válasza: válasza:Arra is gondolj, kérdező. hogy a nagyid korában már minden lassabban és 'nyögvenyelősebben' megy.
Bőven elég neki a napi vásárlás-főzés-mosogatás, utána már nem akar internetet tanulni, étterembe menni (gondolom, a pénzt is sajnálja). Fáradt lehet, esetleg fájdalmai is vannak. Hagyjátok pihenni, hogy holnap is szolgáljon benneteket. Neked meg egy kis beleérzést, megértést és több empátiát kívánok!
válasza: válasza:Kedves Kérdező!
Én megértelek , nekem az anyukám ilyen.
De ő fiatalon is ilyen volt.
Sajnos amíg ő nem akarja nem tudsz segíteni neki.
És biztos ,hogy nem vagy rossz ember.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!