Családi vállalkozásból érdemes kilépni, ha rosszul megy egy idegbeteg ember miatt?

Nagyapám visz egy kicsike céget (65 éves), konkrétan én vagyok az egyetlen fix segítsége 23 évesen, illetve néha ha sok munka összegyűlik hív segédmunkást vagy a rokonok/család jönnek segíteni. 2017-ben fejeztem be a szakmát amit csak miatta tanultam ki és el is kezdtem dolgozni nála. Két éve ott vagyok már, az előző fix melósokat kirúgta, szinte évente cserélgette őket.

Sajnos borzalmas hozzáállása van az élethez és a világhoz, valamilyen pszichológiai bajai is vannak az fix. Mondták szüleim, hogy ne menjek oda dolgozni mellé, de pályakezdőként én ezt tartottam jobb ötletnek, megvoltak az előnyei, de így két év után már én sem tartom jó ötletnek. Egyrészt nuku fejlődés, nuku fizetésemelés, előrelépés, másrészt...

Másrészt valamilyen megfelelési kényszere lehet meg kisebbségi komplexusa, állandóan valakit szid, mindenkit utál, mindenkit leszól, mindenért kiabál, mindig megmagyarázza, hogy miként történt valami XY dolog, akkor is ha nem úgy volt. Nem lehet vitába állni vele, se megmagyarázni neki semmit, mert mindig minden úgy történik ahogy a fejében elképzeli és aki ennek ellent mond vagy közli vele, hogy gondolja át jobban, az hülye, az liberális, neveletlen bunkó f#sz, meg biztos nem voltak szülei és csak felnőtt mint egy gomba. Rám is mondja ezeket mikor épp elborul az agya vagy a hátam mögött mondja és visszahallom másoktól.

Végtelen okosnak és bölcsnek tartja magát, szinte már valami fejedelemnek, őhozzá pórnép nem szólhat, nem állhat vitába. A pórnépbe tartozom én is nála, meg az egész család, olyan beszólásai vannak mikor egy születésnapkor összeülünk pl., hogy felháborító, nem is volt már jó ideje emiatt nála tartva semmi.

Nem veti meg az alkoholt, de igazából teljesen mindegy józan-e vagy sem, a viselkedése egyformán tróger, ahhoz képest, hogy mennyire feltartja magát valójában ő maga a viselkedése alapján egy katasztrófa.

Az előző melósait is mind azért rúgta ki, mert megunták ezt és megmondták neki a valóságot, ráadásul mindegyik minimálbért kapott, mert szerinte ennek a rétegnek ez is sok. Én is minimálbér+50%-ot kapok és meg is szokta említeni, hogy szarrá vagyok fizetve és még járatom a pofám. Ezt is mondtam már neki, hogy odafigyelhetnél magadra, mert nem a többiek voltak hülyék mind körülötted, nem gyanús egy kicsit? Meg, hogy miért nem jön már senki a családból, meg miért nem rendelnek semmit az üzletfelek akik angolosan távoztak? Erre leordította a fejem, hogy apám nem vert jól szájon akkor nem merném ezt mondani neki, apád is egy takony liberális nevelésű kölyök volt. Egyébként nem, és én se voltam az.

Oldalakat lehetne írni róla miket művel, de szerintem ennyi bőven elég.

Nagyon sok mindenben segített minket és engem is és bár jól nem megy a cég amit szintén az ő hozzáállásának köszönhetünk, de legalább kenyeret ad az asztalra.

Én nem akarnám őt otthagyni egyrészt, mert egy stabil munkahely, meg mert sokat segített és szeretném visszasegíteni. De ez a fajta viselkedés elviselhetetlen, én ezt nem tudom tovább hallgatni és nem is vagyok hajlandó, ez megy két éve. Előtte is ilyen volt már a szüleim és a rokonok elmondása alapján, a szerencsének köszönheti kb. az egész életét, hogy ezzel a mentalitással nem híd alá került, hanem még céget is volt képes produkálni.

Pszichológushoz nem fog menni az fix, aki az egész életét így leélte az változtatni sem fog magán sőt egyre rosszabb lesz úgy is, ez sejthető.

Valami tipp, hogy miként lehetne ezt könnyebben elviselni vagy picit változtatni rajta, enyhíteni vagy inkább hagyjam ott? Ha otthagyom akkor valószínű bezár a bazár, mert már mindenki ismeri a környéken és nem fog neki dolgozni, a szüleim, rokonok pedig majdnem teljesen megszakították már vele a kapcsolatot.