2 hónapos korom óta nagyszülők nevelnek, de folyamatosan terror alá vagyok vetve, nem tehetem azt amit szeretnék, be vagyok rendszabályozva. Nem tudok panaszt tenni valahol ellenük?

Gyermekkoromtól kezdve, mindenféle baj alakult ki nálam, aszthmatikus köhögéstől kezdve, végtagok fájdalma, most pedig elkezdtem bolyongani,és nem tudom, hogy hol vagyok.Az orrom elkezd vérezni, mert annyira felidegesítenek,hogy felmegy a vérnyomásom.

Szervi baj kizárva, voltam millió egy orvosnál, és szerencsére mindenem tökéletesen működik, nincs baj ezen a téren.

A lelki terror az oka amiben tartanak, de nem tudom, hogy a pszichológuson kívül mit lehetne lépni, hogy ne bolonduljak meg véglegesen ebben a házban.

Az állandó rosszullétek miatt munkát sem tudok vállalni,( sokszor majdnem elütöttek a boltból hazafele a rosszullétek miatt),és munka illetve pénz híján elköltözni sincsen lehetőségem. Folyamatosan a fejemhez vágják,hogy ők tartanak el, és nekem semmi jogom ebben a házban. Bármit teszek, mondok vagy csinálok nem felel meg, mindenbe belekötnek. Barátaim nem lehettek soha, mert nem engedtek el találkozni szinte senkivel. Amikor vettem valamit magamnak korábban, el kellett rejtenem, és az ételbe is belekötnek, hogy jobbat eszek mint ők..és ez hol jár meg nekem nekik meg nem..Ha kapok is valamit, mindjárt rávetik magukat,és ők habzsolják be. Matatnak a dolgaim között, ha telefonálok valakivel, akkor tudni akarják kivel beszéltem, milyen ügyben. Mindenkiről véleményt mondanak, és véleményeznek ( nagyon kemény és durva szavakkal) A nagyapám amikor 11 éves voltam, úgy megpofozott mert nem akartam elolvasni egy kötelezőt, hogy kékeszöldes folt lett a szemöldökömnél, ami miatt nem akartak elengedni iskolába, mert féltek a következményektől. A folyamatos lelki terror mindennapos, nagyon ócska, durva szavakkal.Nem egyszer fordult elő, hogy azt mondták, nem bánnák ha elakasztanám magam, mert nem sok hasznom van a háznál. Nagyon szeretek rajzolni, és verseket is írok, de az ő szemszögükből ez haszontalan mert nem kapok érte anyagit ezért ne is csináljam, hagyjam abba. Nem tudom,hogy hova forduljak, de már sokszor tényleg azon a szinten vagyok hogy jobb lenne tényleg nem is léteznem.

Tud valaki tanácsot adni,hogy mit lehet ilyen helyzetben tenni?

A párom fél éve jár ide hozzánk udvarolni, és őt is elmondják a háta mögött mindennek, amiről persze tud, mert felvettem az egész ócsárolást is, hogy ne azt gondolja kitalálom. Amikor elájulok és a földön vagyok, közömbösen elsétálnak mellettem. Amikor a faluban a boltban lettem 2 hete rosszul, azt mondták "ők már megszokták" ezt.

Kérem, valaki segítsen valami hasznos tanáccsal, mert a párom sem tud már mit kitalálni. Az édesanyja idős, és nem akar ilyen állapotban odavinni hozzá.