Hogyan értessem meg a nagyanyámmal, hogy ha nem figyel oda, akkor meghalhatok?
Van egy betegségem, a neve azt jelenti magyarul, hogy hirtelen szívhalál. Ha nagyon megijedek, túlterhelem magam fizikailag vagy túlzottan nagy stressz ér, akkor egyszer csak összesek, és kampó.
Ezt tudja a nagyanyám is, de egyáltalán nem figyel oda, hogy ezek a hatások ne érjenek;
a hátam mögé jön, miközben bele vagyok valamibe merülve, amikor már úgy felidegesít valamivel, hogy remeg a hangom, és fogdosom a mellkasom, akkor is folytatja, a tökéletes csendben egyszer csak megszólal, amikor közvetlenül felkelés után, félálomban megyek a fürdőbe, hogy "egyébként itt van pár méterre a konyhában". (Ez utóbbi esetben pedig nem akkor szól, amikor elindulok, hanem amikor már majdnem bent vagyok, és mivel több méter sétaszakaszon nincs egy pisszenés se, meg vagyok róla győződve, hogy egyedül vagyok.)
Hogyan értessem meg vele, hogy az ilyenektől ott maradhatok, aztán kaparhat majd el az anyukám mellé? Ma is hiába beszéltem neki, hogy meghalhattam volna egy ilyentől, még úgy tűnt, ő van megsértődve.
#29
Szia!
Poszttraumásom is van azért, amit az apám csinált velem, ezért ijedtek meg könnyen, de nagyon sok idő, ameddig rendbe lehet tenni, és ha valami hasonló hatás ér, és felidéződik, megint lehet kezdeni elölről. A pszichológus is azt tudja mondani erre, mint a másik orvos, hogy nagy odafigyelést igényel, hogy ne legyen baj.
Az említett eseten azért is lettem ideges, mert fontos jogi kérdés volt, és ha nem megfelelő válasz kerül továbbításra az ügyvédnek, akkor abból sok probléma lehet, tekintve, hogy büntetőjogi felelősség tudatában van rá A mondva vagy B. Azért erősködtem, mert nem akartam, hogy megbírságolják vagy más bajba kerüljön.
Köszönöm!
Jövőre lesz hetven, de nagyon fiatalos és nagyon pörgős, egy csomót biciklizik, ami elromlik a lakásban, azt megszereli. Egy tízest le tudna tagadni kinézetre és állóképességre is, azért csodálkozok rajta, hogy ezen a téren meg annyira tipikusan idősként reagál. De akkor ezek szerint nem mérvadó, hogy mennyire fitt.
Ide soha nem írj ki olyan kérdést, ahol felfeded valami gyengeséged, mert hazajön a sok pronyó a 8 általánosával a szalag mellől és rögtön lekapja a tíz körméről, akit lehet. Tudod, valahol ki kell tölteni azt a sok stresszt, meg földbe kell taposni, aki véletlenül valamiben alájuk kerül :D
Sajnálom, hogy ez a betegséged van, de még inkább, hogy össze vagy zárva a nagymamáddal. Az a probléma forrása, és ezt nem sértésből mondom, hogy iszonyatosan buta. Egyszerűen azt sem érti meg, hogy nem érti a kérdésed, nemhogy azt, hogy mi a bajod. Az ilyen emberek csak magukból tudnak kiindulni - nézz körül a kommentszekcióban -, minden más felfoghatatlan és értelmezhetetlen számukra, még az is, hogy te esetleg megijedhetsz valamitől, amitől ő nem szokott. Mert az nem létezik, ugye.
Nekem is van ilyen rokonom, én is folyamatosan felhúztam magam rajta, aztán elkezdtem egyszerűen nem komolyan venni, nem tehet szegény róla, hogy hülye, na. Ha nem fogja fel a mondandómat, akkor témát váltok, hogy legyintek, hogy "hagyjuk". Utóbbinál rendszerint felhúzza magát, de olyankor valahogy hajlandó jobban odakoncentrálni, vagy nem tudom, és néha fel is fogja, miről van szó. Kedvencem, amikor 20 percig vitázunk valamin úgy, hogy szó szerint ugyanaz az álláspontja, mint nekem, csak más megfogalmazásban és folyamatosan rávágja, hogy "DE NEM"! És elmondja ugyanazt. Aztán sokadszorra, amikor már ráüvöltök, hogy de ugyanarról beszélünk, akkor megáll, elgondolkodik: jééé tééényleg. Nem éri meg a stresszt. Próbáld meg te is valami új módszerrel, "leszarom" üzemmódban kezelni. Azzal, hogy ne csapjon hirtelen zajt körülötted, sajnos max. azt tudod kezdeni, hogy tudatosítod magadban, hogy bárhol bármikor ott lehet lesben állva, mert ha ennyi idő alatt nem értette meg a problémád, nem is fogja. Én a helyedben vennék neki karácsonyra egy kolompot :D
"A Marfan-szindrómások születéskor várható átlagos élettartama ma már 70-74 év a legfejlettebb országokban, ahol az érszövődmények korai felismerésének és hatékony kezelésének feltételei adottak. Gyengébben fejlett országokban az Marfan-szindrómások átlagos élettartama 43-46 év."
Hát, ha az ilyesztgetestol, vagy a stressztől meghalhatnak, elég ügyesek, hogy minimum 40 évig húzzák, pláne manapság, amikor egy átlag óvodást is kb halálra stresszel az élet maga .
#37 - Általános iskolába igen, de minden évben annyit voltam beteg, hogy éppen csak nem csúsztam ki a maximális hiányzási számból. Az év nagy részében otthon tanultam. Utána magántanuló lettem, mert annyira leromlottam, hogy nem bírtam 8 órát kihúzni bent, cipelni a cuccomat, fel-le vándorolni a termek között, aztán még haza is jönni.
#38 - Akkor ennyi az átlagéletkor, hogyha oda van figyelve, karban van tartva a betegség, és ügyelve van rá, hogy ne legyen rontva rajta. Nem kell kiselőadást tartani nekem a saját betegségemről. Épp eléggé képben vagyok vele, miután csak kettő városban van olyan orvos, aki ért hozzá, és a legtöbb még csak nem is hallott róla, és vakarja a fejét, hogy "jé, mióta van ilyen?".
Vagy, ha te a kevés hozzáértő professzor egyike vagy, akkor elnézést, de félrevezető, hogy nagyon-nagyon laikus szintre lebutított, felületes cikkekből idézel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!