Hogyan értessem meg a nagyanyámmal, hogy ha nem figyel oda, akkor meghalhatok?

Marfan-szindróma

3#

Tini koromtól nagyon beteg voltam, rövid gyaloglástól is kifulladtam, sokszor voltam rosszul, minden bajom volt, míg kikötöttem rengeteg orvos után a ritka betegségek tanszéken, és ott mondta a doki, hogy ez a bajom, és hogy nagyon oda kell rá figyelni. Nem csak felfújom, hanem érzem is, hogy ha nagy stressz ér, akkor fáj a mellkasom, nem kapok levegőt, fordul ki alólam a lábam. Tíz perces álldogálás után is már ájulok el.

Attól kaptam fel a vizet legutóbb, hogy nyolcszor tettem fel egy kérdést, és mindannyiszor egy olyan választ adott rá, aminek semmi köze se volt a kérdéshez. Ráadásul már az első alkalom után ezt mindig el is mondtam. De megvárta, hogy gyógyszert kelljen bevennem, és csak utána közölte, hogy amúgy nem érti, hogy mi a kérdés lényege, és fogalmazzam át neki. Azért nem lettem volna mérges, ha mondja az elején, nem pedig azzal jön helyette, hogy "értem, értem" és összefecseg mindent, aminek köze sincs hozzá.

Anyukám például ezt a hang-dolgot úgy csinálta, hogy motoszkált, hogy halljam eleve, van ott valaki, már jóval azelőtt szólt, hogy jó reggelt vagy valami, hogy egy vonalba értem vele. A mamám esetében meg azért ijedtem meg tőle, mert abban a hitben voltam, hogy egyedül vagyok a lakásban, mert amikor hajnalban elment, akkor bezártam az ajtót, és benne hagytam a kulcsot. Nekem esett a dolog után, hogy de hát én nem zártam be, nyitva volt, aztán kiderült, hogy ő azt csinálja, hogy a saját kulcsával addig macerálja a zárat, ameddig ki nem tudja belőle lökni a benne lévő kulcsot, hogy aztán nyithassa az ajtót. Pedig abban maradtunk, hogy becsenget, kelek fel, és beengedem.

Gyógyíthatatlan, tartós betegség, nem tudnak vele mit kezdeni kórházban se, hogy valami megszűnjön a bajok közül, csak szinten lehet tartani otthon. 65%-os az egészségügyi károsodásom. Együtt lakunk, együttesen élünk a nyugdíjából és a segélyből, amit a betegségem miatt kapok. Minden házimunkát megcsinálok, egész nap főzök meg takarítok, nem vagyok körbeugrálva. Csak azt várnám el, hogy pusztán oda nem figyelésből ne öljenek meg véletlenül.

"Tényleg, hogy hagyod el az otthont egyáltalán?"

Csak akkor megyek el, ha nagyon muszáj, utána pedig a nap hátralévő részében nem vagyok képes semmire, és kell még pár nap, mire visszajövök a normál szintemre.