Nagypapám a fejemhez vágta, hogy ő végig támogatott?
Sziasztok!
Nagypapám a minap segítséget kért tőlem (ki kellene vágni egy fát nála, lehetőleg azonnal).
Mondtam neki, hogy ne haragudjon, de a héten nem fog összejönni (lázzal, fejfájással és egy "kis" vírussal döglődök itthon), a férjemnek meg a héten rengeteg munkája van és ő is egyre rosszabbul van, szóval valószínű ki fog dőlni ő is.
Mondtam neki, hogy jövő hèt hétvégén átugrunk és megoldjuk.
Kiakadt, hogy én sz.@rok rá, holott ő mennyit segített nekem mindig és hálásnak kellene lennem és pattannom, ha szól.
Nem rémlik, hogy miben segített, mert anyuék neveltek, kb havonta 1x voltam gyerekként is rájuk bízva.
Egyszer kértem kölcsön a sulimra 20.000 forintot, de inkább elmentem pluszba takarítani, hogy visszaadjam, mert hallgattam miatta folyamatosan.
Azóta is gondolkozom milyen támogatást kaptam, mert a 3 lakásukat ami volt pluszba, azt eldaták mielőtt 18 lettem és egy fillért nem láttam belőle (azaz de, új autót vett magának). Ne értsetek félre, nem kell tőle semmi, de ne vágjon a fejemhez olyanokat, amik meg sem történtek.
Kezdem azt hinni, hogy valami nem stimmel vele újabban, mert múltkor azt mondta, hogy mindig vittek engem mindenhova, ami szintén nem igaz, kb 5 évesen voltam velük 1x állatkertben és ennyi.
Kettőtök viszonya már megromlott annyira, hogy ebből jó aligha sül ki, de lehetséges.
Mindezt figyelembe véve (sok válaszolóval ellentétben) azt tanácsolom, hogy durva beszólásokkal ne fokozd a már amúgy is elromlott viszonyt. Valamit lehet közölni halkan, de nyomatékosan, meg lehet kiabálva is, lehurrogva. Nagyapád természetét leírtad: uralkodó, parancsolgató. Ő ebben már nem fog változni, ne is várd el tőle. Az elutasítást lehet csendben is közölni, kellő indoklással, megmagyarázással. Tudatosítsd, hogy (valószínűleg) Te vagy egyedül, akire még számíthat az életében. Bizonyára másban is, máskor is segített Titeket, nemcsak akkor, amire Te is emlékszel...
Ne hagyd magad, de ne is akarj neki "tanácsokat" adni és főleg ne válaszolj neki indulatosan!
Az a baj, hogy tényleg mindig ilyen volt. Gyerekként vagy fiatal felnőttként nem tudtam ezt kezelni normálisan, de már elmúltam 30 és kezd tele lenni a hócipőm.
Ha valami nem úgy van ahogy ő akarja, akkor agresszívan reagál, felemeli a hangját, sérteget.
Múltkor az új autónkkal mentem (nem egy 20 milliós terepjáró), erre megjegyezte, hogy nem tudja miből vettük, mert világ életünkben csórók voltunk. Ez nyilván nem igaz, csak nem vertük nagy dobra a dolgokat, pont az ilyen megjegyzések miatt. Meg se tudtam szólalni...
Ilyenről ki se írnék kérdést ennyi idősen.. mert van annyi eszem hogy tudjam,az idősek ilyenek,rájuk kell hagyni dolgokat,1ik fülemen be,másikon ki.Főleg hogy leépülőben vannak.
Ha meg valaki agresszív velem,annak vagy visszapofárzok hogy fejezze be,vagy nem tartom vele a kapcsolatot.Nem tudsz kiállni magadért,vagy mi van ?
Szia, nekem a nagymamám ilyen.
Volt egy nagy összeveszésem vele hasonló viselkedés miatt, szerencsére anyukám mellém állt és megértette az indokaim. (az ő anyjáról van szó)
Mivel pont ez időben vártam az egyetlen dédunokáját, minimálisan tartom vele a kapcsolatot, de ha nem lenne gyerekem, rá sem néznék.
Az összes gyerekkori emlékeimben csak a sértegetései idéződnek fel. Alig van egy-két pozitív.
36N
Lehet, hogy nem lesz népszerű a válaszom, de nekem fantasztikusan bevált: tiszteletlenül, becsmérlően, gúnyolodva kell kommunikálni vele, lehetőleg a harag legkisebb jelét sem mutatva. Például a neve helyett egyszerűen azt mondod, hogy "öreg szarzsák". Vagy utalásokat teszel az egészségi állapotára. Egy mihaszna senkiházi nyuggernek nézed (mint ahogy az is).
Pl. "Süket vagy papi? Nem fogok fát vágni neked ezen a hétvégén, úgyhogy vagy felhúzol egy pelenkát és megoldod egyedül, vagy vársz addig, amíg ráérek." Szóhoz se fog jutni. Ha elkezd hőbörögni, akkor faképnél hagyod: "jól van rotyikám, most mennem kell, a panaszaidat írd meg levélben, jövő héten folytatjuk".
Ha elkezd kamuzni, hogy hajdanán mit tett érted, "Látom szépen sorvad az agyad papi, összekeversz valakivel, nekem te fagyit se vettél, nemhogy biciklit. Tényleg, nincs egy kis fagyid a hűtőben?"
Nálunk egyedül maradt apósom kapatta el magát egyre jobban. Olyan nagyon nem zaklatott fel, lepergett rólam, de egyszer eldöntöttem, hogy megtréfálom, kard ki kard, végülis mi a legrosszabb, ami történhet? Sose felejtem el az első pár alkalmat. Csak úgy kapkodta a levegőt, nem hitt a fülének, teljesen sokkolta, hogy ilyen durván beszólogatnak neki, nem tudta hova tenni. Két hétig nem beszéltünk, de utána megint szét lett alázva egyszer, és kész, vége. Nem mondom, hogy azóta 100%-ig kisangyal, de teljesen normális kapcsolatunk van. Egész ritkán kell már csak az orrára koppintani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!