Nagyszülő segítség? Nálatok hogy van, mi lenne a normális?

Kérdező, szerintem rendben van így, ahogy nálatok van. Szerintem ez egy teljesen korrekt kapcsolattartás nagyszülő és unokák között.

Van, ahol máshol van, és teljesen belefolynak egymás életébe. A gyerekeknek az lesz a normális amúgy, amit megszoknak.

Unoka itt altatás pl. nálunk sincs. Igaz, nálunk nekem nem az unokáim, csak a férjemnek, és a lányának nem is tetszik a "távolságtartásom", de ez van. Annyit vállal be egy nagyszülő, amennyit szeretne. Van, ahol belefér a napi szintű segítség, van, ahol teljesen természetes, hogy fejre állítják a házat a kicsik, és van, ahol nem. Nem tudod rájuk erőltetni. Hidd el, a gyerekeknek így is tökéletes. (Nektek pedig időnként fizetett segítséget kell alkalmazni).

Az egyik nagyszüleim foglalkoztak velem, mondjuk a nagymamám többet, mint a nagypapám. (Még jóval a születésem előtt elváltak, szóval mindig külön-külön találkoztam velük.) A nagypapámhoz kisebb koromban többször is átmentünk, ott ebédeltünk, utána beszélgettünk, mesét néztem, és néha ő is átjött hozzánk. Párszor jött értem a suliba, ha meg anya nem ért rá vigyázott rám. De ő már nem él sajnos.

A nagymamám amíg kisebb voltam többször is átjött hozzánk, mostanában viszont már nem, mert mindkét térdét műtötték, nehezen jön fel hozzánk a harmadikra. De szinte minden nap ír vagy hív, és néha én át szoktam menni hozzá. Ezen kívül nyári szünetben több hetet is nála töltök, nagyon szeretek ott lenni.

A másik "nagyszüleimet" viszont nem ismerem, azt sem tudom biztosra, hogy élnek-e. Egyszer mintha valaki azt mondta volna a családból, hogy apám apja nem él, de konkrétan ezt sem tudom róla biztosan. Az anyja meg él, de soha nem találkoztam vele, azt sem tudom, hogy tud-e rólam egyeltalán. De őszintén szólva már nem is érdekel, nem szeretnék találkozni vele, nem is tartom a nagymamámnak.

16!

De, igen jól tudok szöveget értelmezni. Neked is megy esetleg?

Ne hasonlítsuk amúgy össze a 40 évvel ezelőtti nagyszülőket a maiakkal. Értelmetlen. Más világban éltek. Pont enyni értelme van, ming a mai tiniket az akkoriakhoz, vagy a 200 évvel ezelőttiekhez hasonlítani. A világ változik és vele együtt az emberek. A mai nagyszülők masok. Az én nagyanyám anno a teljes naygcsaladot vendégül látta vasárnaponként pörkölttel, rántott hússal, 3 fele süteménnyel, stb. De neki nem kellett azon aggódnia, higy elég lesz e a nyugdíj, meg nem volt tvje és a szociális élete a család és a szomszedasszoyn volt. Az én anyám nem lát mindenkit vendégül, aggódik, hogy jól be tudja e osztani a nyugdíjat, imádja a szappanoperakat és kiterjedt baráti köre van. Mire én leszek nagymama, az én életem is változni fog és kb biztos, hogy nem akarom majd minden percemet az unokámmal tölteni. Semmi baj nincs ezzel. Örülni kell annak, ami van.