Tényleg megtörnek a gyerekek egy válás után?

Nálunk nem voltak veszekedések, mert apám ivott és mikor hazajött késõ este, csak beesett az ágyba és aludt. Anyám meg az a típus, akinek fát lehet hasogatni a hátán...

Engem az a tudat tört meg, hogy ezek ketten egyszer szerették egymást, közös életet, közös gyerekeket terveztek. Aztán megjöttem én és annyira elromlott minden, hogy már megjátszani sem képesek, hogy egy család vagyunk.

A 6-os alatt már írtam, hogy válással nem vagyok érintve, de olvasva az érintettek válaszát, férfiként, a könnyeimmel küzdök...

Meg kell gondolni alaposan, hogy valóban szeretem-e azt a másikat, el tudom-e viselni az észlelt hibáit egy életen át (nincs ám tökéletes ember!!!), hű leszek-e hozzá, mert annyira szeretem...?

Engem megtört.

"Azokban a családokban, ahol szeretet és együttérzés fűzi össze az embereket, a gyerekek sokkal sikeresebbek és boldogabbak. Ha ettől a környezettől megfosztják a gyereket, azzal az egész életét, jövőjét tönkretehetik. A gyereknevelésben a szeretet a leghatékonyabb eszköz."

Én sajna pórul jártam. Ennél széthullottabb szar családot nemigen találni.

"Most azt írják, hogy örülnek, de az a sok nyálas fiatal srác, akik apa nélkül nőttek fel és egy nyakkendőt nem tudnak megkötni, meg az a sok nagyon készséges fiatal lány, aki bárkivel összefekszik, mert kergeti az apja szeretetét, a biztonságos kapcsolatot... hát igen, éljenek a csonka családban felnőtt gyerekek."

Akkor nézz már utána, az ilyen gyerekek közt mennyi az elvált szülök gyereke és hány él "teljes" családban - csak mindennapis veszekedések, alkoholista szülök, bántalmazó apa mellett! Semmivel sem kevesebb az utóbbiak közti a sérült gyerek!

Helyzete válogatja. Sok szempontból rózsaszín lányregény Erik Kastner A két Lotti című regénye, de egyvalamiben igaza volt. Vannak gyerekek, akik attól szenvednek, hogy elváltak a szülei, és vannak, akik attól, hogy nem váltak el. Ha csak itt a Gyakori Kérdéseken nézelődsz néha, vannak, akik leírják, hogy felszabadultak, és nem bírják a drogos, alkoholista, idegbeteg, vagy agresszív szülőjüket.

Én magára a válás tényére nem emlékszem, mert nem voltam egy éves sem, de szegény Anyám mindig kedélybeteg volt utána, meg közel negyven évvel ezelőtt nem volt olyan gyakori a válás, mint most, és főleg gimis koromban rengeteget pletykáltak a családi helyzetemről az osztálytársaim. Volt, aminek volt valóságalapja, volt aminek nem volt.

Ha már ezt a kort írod, nos, igen, ez kritikus, de a kamaszkor is.