Mit gondolsz a gyermek örökbefogadásról?

Én biztos nem nevelném fel más gyerekét, kkor se ha csecsemő. Ha nekem nem lehetne akkor beletörődnék,úgy se lenne soha ugyanaz ha másét nevelgetném.

Mások esetében az a véleményem hogy ne olyan fogadjon örökbe aki "gyereket akar" ,hanem olyan aki tisztában van vele hogy mivel jár ha magához vesz egy idegen gyereket. Tehát aki mondjuk megszerett egy árva gyereket és segíteni akar rajta ezért örökbe fogadja,akkor is ha már nagyobb.

Akik kifejezetten újszülöttet keresnek azok eléggé ámítják magukat,illetve megkérdőjelezhető hogy ha mondjuk 1 4 évest nem tudnak sajátjukként szeretni akkor egy újszülöttet már tudnak?

Nekem van egy sajátom és szeretnék mégegyet, de örökbefogadni.

Tudom persze szép meg nem felejted el és csak a sajátod.. Pokoli volt a császár utáni fájdalom és soha nem fogom elfelejteni. Semmi szép nem volt a kórházi időszakban sőt még utána 1-2 honapig sem. Jött a szülés utáni depresszió az is szörnyű volt. Tehát inkább örökbe fogadnék. Persze férjem nem szeretné de mondtam neki hogy oke akkor csináld végig te. Meglatjuk mi lesz, de én szülni mégegyszer nem fogok az biztos.

Én ha nem lehetne gyerekem, megmondtam a páromnak is, hogy szeretnék örökbefogadni.

Nagyon-nagyon tudok szeretni és tudom, hogy mindenki megérdemli, hogy szeressék, bíztassák, támogassák őt.

Meg számomra az élet cél az, hogy legyen gyerekem és felneveljem tisztességesen és segítsem megtalálni a helyét a világban.

Mellette persze szeretném a hivatásomban is örömömet lelni és felhasználni a talentumaimat.

Jó lenne, ha működne. Annyira nehéz. Miközben mindenhol azt hallani, hogy mennyi eldobott gyerek van. Csak közben kiderül, hogy nem mondtak le róluk, nem foglalkoznak velük, de örökbe fogadni nem lehet. Meg egyébként is iszonyatosan nehéz az egész folyamat.

Szerintem egyre több pár van, akiknek nem lehet gyerekük. Biztosan többen fogadnának örökbe, ha normálisabban működne.

Én tudnék kötődni olyan gyerekhez is, akit nem én szültem, és akkor is, ha nem csecsemőként kerül hozzánk. Kisgyerekkor talán ideális lenne. De egy tizenévessel már nem hiszem, hogy ki tudnék alakítani olyan kapcsolatot, amilyet kéne. Nemcsak magam miatt, de szerintem már egy akkora gyerek sem akarna kötődni, pont a lázadó kamasz évek idején.

Annyiból jó, hogy nem nekem kellene megszülni. Nem tenném vele tönkre a testem.

Látom "kit kapok". Saját gyereknél nem választom meg milyen lesz, bármi lehetséges.

A családom nem igazán jó emberekből áll..nem szeretném ezt a genetikát tovább vinni. Sokszor a gyerek a nagyszülőkre, vagy más rokonra hasonlít.

A legtöbb örökbefogadott viszont hálátlan, ha felnevelted őket és megtudják hogy örökbefogadottak akkor fel akarják keresni az igazi szülőket.

Általában hozzájuk jobban fognak kötődni.

Húgomat örökbefogadtuk, az utcában is élnek örökbefogadott gyerekek.

Mivel a húgom még csak most lesz 3, így róla még nem igazán tudok mit mondani biológa szülő téren, de az utcában a gyerekek tudják, hogy örökbe vannak fogadva, tudják, kik a biológiai szüleik, de nem őket tekintik a szüleiknek, nem hozzájuk kötődnek. Ez egy nagy félreértés, hogy minden örökbefogadott gyerek fel akarja keresni a vérszerinti családját. Vannak, akiknek nem ez a legfontosabb.

A kor viszont sokat számít örökbefogadásnál. Anyukám nevelőszülő, így látjuk azt is, milyen, mikor egy nagyobb gyereket szakítanak el a családjától, és kerül fel örökbeadásra. Ha nem újszülöttkora óta van nevelőszülőknél, akkor általában rengeteg gondja van, mindig elmaradott a fejlődésben. Különböző traumák érték, és a személyisége szerves részét alkotja a szüleitől látott viselkedés. Bár van, hogy a család önhibáján kívül került abba a helyzetbe, amibe, a legtöbb esetben drogosok, meg ilyenek a szülők.

Továbbá nagy az esély betegségekre is, amiket elsumákoltak. Az egyik gyerek, aki most velünk él genetikai izomsorvadásban szeved, viszont csak most, 2 év után jutottunk el olyan orvoshoz, aki nem csak a szőnyeg alá akarja söpörni az egészet, akit nem érdekli, ha megvesztegetik, aki végre hisz nekünk, látja, hogy mi van a gyerekkel.

Persze egy csecsemőn is kijöhet később valami, például skizofrénia, amit nem lehet tudni míg tizenéves nem lesz. Így ez az egész egy zsákbamacska helyzet.

Szóval nem arról szól az, ha valaki csecsemőt akar örökbefogadni, hogy nem tudna egy nagyobb gyereket szeretni, hanem arról, hogy tudja, mire vállalkozna, és senkit se szabadna lehordani azért, mert tudja, hogy nem tudna megfelelő segítséget nyújtani egy többszörösen sérült gyereknek.

A legtöbb ember nem lát bele ebbe, és azt hiszi, hogy bemegy valahova, és kiválaszt egy tökéletesen egészséges és édes gyermeket. De nem. Ráadásul mint tudjuk, évekig tart, mire végre kapsz egy kiajánlást.

Viszont az, hogy tudod-e szeretni majd, az rajtad múlik. Anyukám sajátjaként szereti az összes gyermekét, akár vér szerinti rokonok vagyunk, akár nem. A szeretet nincs vérhez kötve. Akár azért fogadnál örökbe, mert nem lehet gyereked, akár azért, mert nem akarsz te szülni, mindenképp jól gondold át. A tudod-e szeretni dolog a legkisebb problémád lesz. Mert az csak jön magától. Az első láthatásnál és/vagy 30 napos próbaidőszaknál érezni fogod, hogy tudod-e majd szeretni. A kérdés az, hogy ki fogsz-e tartani mellette, ha valami előre nem látott betegségben fog szenvedni. Szerintem ki fogsz. Hisz sokkal hamarabb el fogz kezdeni kötődni hozzájuk, mint hiszed. Hisz lényegében semmi különbség nincs köztük és a genetikailag saját gyermek között, ha csecsemőkora óta te neveled.

Így hát szerintem az örökbefogadás jó, hisz esélyt adsz egy gyermeknek egy jobb életre. De ne azért vágj bele, hogy jó fényben tűnj fel, mert ez tényleg egy életre szól. Biztosíts nekik egy jobb életet, mint amilyet egyébként kaphattak volna.