Volt már olyan hogy nem azt az életet élted amit egy rokonod kigondolt hogy majd úgy fogsz élni, és sértődés lett belőle?

Nekem eszembe sem jutott azon törni a fejem, hogy MÁS milyen életet, pályát stb akar nekem, a SAJÁT elképzeléseim szerint éltem.

Akinek meg nem tetszik, azzal nem foglalkoztam sose.

Anyám akart így irányítani. Leléptem egy időre és akkor látogattam haza. mikor volt már barátnőm és útban volt a baba. Ekkor megint kiakadt.

így ez is egy rövid látogatás volt.

Egyáltalán van olyan ostoba ember, aki azt az életet éli, amit valaki más rokon kigondolt neki???? Ezt nem tudom elhinni, épeszü ember nem azt a pályát, partnert, stb választja, amit egy rokona akar, hanem azt, ami neki személyesen megfelel.

Ha meg valaki emiatt megsértödik, az le van ejtve, nem érdemes vele foglalkozni!

Én mindigis nagyon jó tanuló voltam, jól fogott az agyam, általánosban végig kítűnő voltam, középsuliban is 4.5-öt minden évben hoztam.

Az egész család arra számított hogy majd egyetemre megyek és valami jó kis állatos végzettségem lesz (állatorvos, állattenyésztő vagy ilyesmi), amivel a szüleimnek is tudok majd segíteni a gazdaságban. Ja és persze otthon fogok majd lakni, a férjem is majd valaki környékbeli lesz.

Ezzel szemben egyetemre nem mentem, elköltöztem 18 évesen 100 km-re, Budapestre, párommal és lakótársakkal élek, adminisztrátorként dologozom egy olyan helyen amit szeretek.

22/L

Apám volt ilyen.

Amikor megtudtam, hogy felvettek gimnáziumban arra a szakra, amit szeretem volna és én választottam, ott ült a konyhában és rám sem nézett. Mai napig nem felejtem el azt a megvető arcot. Ő más szakot nézett ki nekem. A négy év alatt csak alázgatott, szinte hátráltatott. Mondjuk ez az egész kapcsolatunkra jellemző volt. Ráadásul ő is akart gyereket, de egyszerűen nem értem minek???

Anyámra kicsit ideges vagyok, hogy hagyta ez az egészet, meg hagyta magát is, pedig sokszor ő tartotta el apámat, amikor nem volt épp munkája.

Belőlem és testvéremből is egy lelki nyomorék lett miatta.