Az öcsém hajléktalan, mit tegyek?

Én először is leülnék a férjemmel és megbeszélném vele : nem hagy a lelkiismeret nyugodni a testvérem miatt, úgy érzem erkölcsi kötelességem segíteni rajta valamilyen módon!...

Lehet, együtt ki tudnátok találni, milyen módon lehetne segíteni az öcséden...

Segíteni neki munkát, munkásszállót találni?...

Felkutatni az apját vagy a rokonságát?...

Minden vasárnap meghívni ebédre?...

Lehetőséget nyújtani neki, hogy nálatok időnként megfürödjön, tisztálkodjon, szereznél neki tiszta ruhát (Máltai Szeretetszolgálattól, Vöröskereszttől)?...

Ha az öcséd intézetben nőtt fel, sokkal nehezebb neki talpra állni, hiszen senki nem segíti, laknia sincs sehol...

Én már biztosan megkerestem volna a testvéremet, függetlenül attól, hogy hajléktalan vagy milliomos!

Nekem van egy hajléktalan "barátom". Nem ismerős és nem is barát de mindíg köszönünk egymásnak...januárban nagy hidegek voltak felénk és vittem neki egy magától melegedő igazából izomfájdalmakra használt melegítőt. Nem fogadta el. Nem azért adtam volna, mert sajnálom, hanem azért mert a kutyámat sem hajtottam volna ki abban a rohadt farkasordító hidegben. Emlékszik rám, tudja ki vagyok. Eljutottam odáig, hogy rám mosolyog. Nekem sincs sok, de van hol laknom mégha nem is palota. De ő egy jó ember. Nem tudom miért van ott ahol. Sosem láttam még részegen, vagy bekábulva csak úgy, hogy olvas és pakolja a kincseit egyik saroktól a másikig.

Nem vagyok Terézanyu de én azt mondom, keresd meg. Te nem tudod élni az életét, de ha csak egy tányér levest tudsz neki adni...beszélj a férjeddel mielött lépnél.

Egészséges?Akkor semmit.

Ha beteg)akár szenvedélybeteg,akkor segíts neki elindulni a gyógyulás útján.)a nyakadba nem kell venned,azzal csak ártasz mindenkinek.

Én először a férjemmel beszélném meg a dolgot. Nem a befogadását, csak annyit, hogy a testvéredről van szó, rossz a lelkiismereted miatta, szívesen lemondasz heti X ezer FT-ról a javára.

Aztán felmérném a terepet. Kideríteném, milyen állapotban van a testvérem, miért jutott utcára, de igen: ismeretlenül tenném. Nem mondanám el neki, hogy rokonok vagyunk. Ha lehet, nem is beszélnék vele közvetlenül, amíg meg nem tudom róla a fontosabb dolgokat.

Ha önhibáján kívül van ebben a helyzetben, nem alkoholizál, akkor igenis rákölteném azt a havi x ezer forintot, de lehet még mindig névtelenül, ha van rá mód.

Ha összeszedi magát, lefürdik, hajat vágat, tiszta ruhát vesz, és mondjuk összehozol neki egy Mekis állásinterjút, onnantól az ő dolga élni a lehetőséggel.

Hosszú távon ingyen adni neki dolgokat nem segítség, csak függővé tennéd vele. Viszont lehetőségeket biztosítani neki, amelyekkel kitörhet a kilátástalanságból igenis hosszú távú segítség lehet számára.

Csak a szerencsém múlott, hogy téged adott anyád a rokonokhoz, és ő került az intézetbe. Lehetne fordítva is. És hidd el, sajnos kevés ember tud a saját lábára állni, ha az intézetből jön.

Segíts neki, ha megérdemli.

Sziasztok. Én is hajléktalan vagyok sosem gondoltam volna, hogy ez lesz. Van 1 fél házam de nem lakom ott mert az ex nejem lakik ott a lányunkal én elköltöztem és bíróságolag nem lakhatom ott. Az exem kijelentet eanan és már nem jo az ideiglenes címem a mostani élettársam meg nem engedi az állandó címemet. Gondolom azt, hogy elmegyek katonának remélem ott befogadnak. Nektek mik a javaslataitok ?

Persze csak a mamám él addig nem költözhetek oda vagy ha lanne munkahelyem akkor vissza perelném az ex emet és vissza írnám az állandó címemet.