Az öcsém hajléktalan, mit tegyek?
Anyai ágról van egy fiútestvérem, de anyánk egyikünket sem nevelt, engem rokonok vettek magukhoz, ezt a későbbi kapcsolatából származó fiút pedig intézetbe adta. Soha nem találkoztam a sráccal, de a nevét tudom, és a napokban egy véletlen folytán megtudtam, hogy hajléktalan. Tanácstalan vagyok, nem tudom, mit tegyek. Nem ismerem, de mégis furdal a lelkiismeret, hogy a testvérem ilyen helyzetben van. Én szerencsére viszonylag jó körülmények között élek, de annyira azért mégsem, hogy őt is támogassam. A dilemmát fokozza az is, hogy a férjemnek meg sem merem említeni, mert biztosan nem lelkesedne az ötletért, hogy ezt a "terhet" a nyakunkba vegyük, nekünk is nagyon nehéz volt egyről a kettőre jutni.
Megkeressem, vagy ne? Ti mit tennétek a helyemben?
Nehéz bele gondolni úgy hogy az igazi családomban nevelkedtem és élek, de egy számomra tök ismeretlen embert(hogyha jól értelmezem ráadásul csak anyukátok közös) akivel soha nem beszéltem és találkoztam nem hiszem hogy felkeresnék.
Max. ha tényleg annyira jó módban nagyon jó fizetéssel élnék, hogy abszolút nem teher akkor támogatnám anyagilag de amúgy nem.
Sziasztok!
Köszönöm a válaszokat!
Valószínűleg így fogok tenni, mármint megkeresem, és segítek, amiben tudok. Nem tudom, mióta van utcán, azt sem tudom, milyen állapotban van...:(
Viszont fedelet nem tudok biztosítani neki, ez biztos, és igazából van bennem egy kis félelem is, egyrészt lehet, hogy elhajt a fenébe, vagy a másik véglet, hogy "ránkszáll", és akkor már nem én irányítom a kapcsolatunkat, mert esetleg mindig jönne, ha valami gondja van. Az is lehet, hogy alkoholproblémái is vannak, ha az utcai életmód az ivászatba sodorta bele.
Szóval, megkeresném én, csak nem tudom, nem darázsfészekbe nyúlok-e. Ja, és a férjem - hiába egy pár vagyunk - egyáltalán nem toleráns az ilyen témában. Ezek a kételyeim, de én is úgy gondolom, hogy megkeresem, és felmérem a helyzetet, hogy miben tudok neki segíteni.
ma 00:54
Lehet, hogy én is ezt mondanám, de ha belegondolsz, nem csak 2-3 kg kenyérről van szó, hanem arról, hogy (esetleg) lesz valaki, akiről folyamatosan gondoskodnom kell. Persze, hogy a lelkemre veszem, azért is tettem fel a kérdést, de nem biztos, hogy ilyen sima ügy ez, hogy csak megkeresem, adok neki valamennyi pénzt, aztán mindenki megy tovább a maga útján. Benne is csak reményt keltenék, hogy mostmár mindig számíthat rám, holott ebben még én sem vagyok biztos.
Anyánk már rég meghalt egyébként.
ma 01:02
Ne haragudj, de neked mi bajod van...?
Én szerencsére viszonylag jó körülmények között élek, de annyira azért mégsem, hogy őt is támogassam..
Ehez hozzáfűznék annyit,hogy mégsem élhetsz akkora nyomorban ha van fedél a fejed felett.És ameddig talál munkát,addig mi bajod lehet belőle.És ha nem is a házba,de egy 3-4000 ft os sátrat tudsz neki venni,hogy legyen hol aludnia.Nekem inkább olyan sejtésem van,hogy félsz attól,hogy te most aztán nyomorba fogsz kerülni,a nyakadon fog lógni stb.SEGÍTSÉGRE SZORUL!!! És nem tudhatod,hogy TE mikor fogsz ilyen helyzetbe kerülni és amikor majd TE rólad lesz szó és mások is így fognak vélekedni a dologról,kíváncsi lennék mit szólnál hozzá.Kitudja,lehet holnap után már házad se lesz(ne adja a jóisten)mert elviszi az árvíz.Ennyit erről.CSelekedj jól,ha hiszel Istenben,akkor csak jót cselekedhetsz,ha nem teszel jót,akkor nincs elég hited és ez abból derül ki,hogy félsz.
ma 01:06
Az hogy sok a tudatlan,aki nem tud gondolkodni és írja a hülyeséget,hogy ő mit cselekedne.ALAPBÓL ha van lelkiismereted NEM teszel fel ilyen kérdést,hanem azonnal cselekszel.EZ a bajom van.ÉS örömmel várom már,hogy mindent elvigyen a víz.Nem lesz ilyen,megtisztul a Föld
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!