A kérdés inkább azoknak szól, akik nem szeretnének gyereket: ilyen esetben mégis vállalnátok?

A kérdés elméleti:

Tegyük fel,nem szeretnétek saját gyereket,de a jelenlegi párokat nagyon szeretitek.

Fiatalok, középkorúak vagytok, tehát akár férfi akár nő vagy,a gyermeknemzés nem ütközik akadályba. Egyéb szervek is jól működnek..

És itt jön a kérdés: ha feltételezzük, hogy a párotok rövidesen meg fog halni (nem betegségre gondolok,aminél problémaba ütközne a projekt, vagy a gyerek későbbi élete,hanem mondjuk meseszerű okokból tudjátok, hogy életetek szerelme és értelme hamarosan elmegy tőletek (baleset, váratlan halál stb..),

akkor ezesetben mégis vállalnal gyereket?

A válaszokban nem arra lennék kíváncsi, mi az ideális családkèp,vagy miért nehéz egyedülállòkènt felnevelni valakit,hanem arra, hogy

Azok az emberek,akik soha se tényleg soha még csak gyerek témáról sem akarnak hallani, egy ilyen helyzetben mégis szeretnének-e?

Mert az egy örökség lesz az elvesztett szerettünktől?

Esetleg a leendő gyerekben Őt látná viszont s így könnyebb lesz elengedni?

Jöhet akármilyen válasz, rossz megoldás nincs.

(ui Én is utód nélküli életet szánok magamnak, de a minap épp ezen gondolkodtam, hogy egy ilyen helyzetben meggondolnám-e magam, hogy 29 évnyi "nekemnemkellgyerek páromelègènőtszeretem" véleményt meg lehet-e változtatni?

Vagy másként is fel lehet tenni a kérdést,ha nem akarjuk tulbonyolitani:

Aki soha nem akar(t) gyereket, de a párja hirtelen, fiatalon meghalna, bánná ezt a döntést?