Fontoskodó, mindenben okoskodó rokonnal mit lehet csinálni? Ráhagyni az egészet?

24 éves, két egyetemet hagyott ott, jelenleg pedagógiai asszisztensként dolgozik, és úgy állítja be, mintha ettől a világ közepe lenne. A mostohatestvérem, két hete volt az apukájának az 55. szülinapja. Hétköznapra esett, hétvégén volt amúgyis családi/baráti összejövetel, de mondta anyukám, hogy egy vacsira csak üljünk már be valahová, és szóljak a lányának is. Írtam neki, mondta, hogy ő nem jön, mert készül a másnapra. Mondtam, hogy ez max 1-1,5 óra lesz, meg este 8-kor már csak ráér. De utána elengedtem a témát, annyit írtam neki, hogy "nagy kár, de akkor majd hétvégén találkozunk"... Erre az volt a válasz, hogy "hát igen, tudod valaki csinál is valamit :)". Két egyetemen tanulok, mellette angolt tanítok magánúton, szóval nem kell bemutatni, milyen, ha valaki elfoglalt, főleg így vizsgaidőszakban. Aztán volt itthon a családi ebéd, előadta mindenkinek, hogy ő mennyire elfoglalt, és ez milyen fontos feladat, meg mennyire szeretik a gyerekek. Mondta az apja, hogy de azért ideje lenne már egy rendes szakmát, diplomát szereznie, mert nem havi 50-60 ezerből fog megélni később, és hogy igenis tanuljon. Ő meg erre felcsattant, hogy nincs ideje, mert ő dolgozik, rá itt számítanak, és erre közbeszólt a tatám, hogy higgye el, ő sem pótolhatatlan és biztosan találnának a helyére mást. Na erre olyan szinten kiakadt, hogy közölte, hogy de, ő az, és ezt szereti csinálni, minek hagyja itt a biztos munkahelyét... Borzasztó már csak hallgatni is, ahogy fényezi magát, közben mindene, ami van, az a szüleitől, nagyszüleitől van. Ráadásul bárki szól olyat, ami neki nem tetszik, kb a torkának ugrik rögtön.