Miért néz szarba a saját anyám?

*járj

Velem és anyámmal is ez van... Velem ő néha normális, de legtöbbször nem. Megtettem már mindent, hogy jobb legyen. Nem lett, beletörődtem...

Szia Kérdező, nem tudom hány éves vagy, biztos fiatalabb nálam, én 29 vagyok és lány (nő). Ugyanilyen anyám volt, pontosan ugyanilyen lelki állapotban voltam évekig, mint te most. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy már nem jönnek elő a gyerekkori traumák és a szeretetlenség hatásai. Nem, nem vagy kattant egyáltalán, nyugi. A reakcióid természetesek és normálisak, rengeteg, hasonló anyával rendelkező embernél előfordulnak, akár tipikusnak is nevezhetők (el se hinnéd mennyi sorstársad van, csak senki nem mer nyilvánosan beszélni ezekről a dolgokról), és az érzelmi bántalmazás és a verbális erőszak eredményei. Te áldozat vagy, anyád meg jellemtelen ember. Fontos, hogy ezt tudatosítsd magadban, és ne érezd magad hibásnak vagy rossznak - egy felnőtt embernek kötelessége megtanulnia, hogyan kezelje a feszültségét, az, hogy ezt anyád nem tanulta meg, az ő hibája, nem a tiéd. Hogy miért néz anyád "szarba"? Vannak pszicésen visszamaradott, gyenge emberek, akik a saját feszültségeket és sérelmeiket más (ártatlan) embereken vezetik le. Ez sokszor tudattalanul következik be náluk, hiszen az ilyen típusú emberre jellemző, hogy tökéletesnek tartja magát. De kin torolja meg a sérelmeit, kin vezesse le a mások (általában saját magánál magasabb rendű emberek) iránt érzett haragját? Hát a nála gyengébben, rosszabb pozícióban lévőn. Sok esetben ez a saját gyerek - hiszen a saját gyerek jó célpont, ki van neki szolgáltatva anyagilag és egzisztenciálisan, sőt a társadalom körülményektől és szituációtól független tiszteletet és szeretetet vár el tőle - így hát szabad préda. Figyeld csak meg, az ilyen gyáva emberek hogy bájolognak a náluk idősebbnek, magasabb pozícióban lévőnek, jobb anyagi helyzetben lévőnek, tanultabbnak, stb. Csak a gyereküket, esetleg a munkahelyi beosztottjukat (már ha van nekik) merik nagy bátran és gátlástalanul rugdosni. Az én anyám mellett a fiatal, akkor 30 éves beosztottja 1 év alatt olyan súlyos idegösszeroppanást kapott, hogy pszichiátrián kellett kezelni.

22.08 folyt.: Különélést én is támogatom, nekem is az segített. Húzz el onnan minél hamarabb, emlékszem én annak idején a centit vágtam, mint a katonák, hogy mikor lesz már meg az érettségi, hogy mehessek.

A szülőktől kellne mi nden gyermeknek megkapnia a szeretetet,az önbizalmat,a támogatást.De sokan csak életre szóló kárt okoznak,amit nem,vagy csak nehezen lehet helyrehozni.Kár:(