Jogos az álláspontom?

Mostanában összejöttek a problémák,az egyetem miatt és a kapcsolatom miatt eleget stresszeltem. Családban volt egyéb gond is ami idegesített.

Anyukám is sokszor mérges mert van egészségügyi problémája, mert sok helyre egyedül megy meg intéz dolgokat. Cipekedni kell neki ha vásárol mert kocsival nem tudunk most boltba menni. Az egyik problémája az hogy nem mondon neki időbe hogy mikor hova megyek de a másik hogy neki senki nem segít és egyedül csinál mindent.

Eldöntöttem hogy most már jobban segítek neki de egyébként lelkileg elèggé ki vagyok nyúlva, már nagyon szeretnèk 1-2 hét pihenèst es amikor azt csinálok amit akarok ahogy akarok. Ha a párom családjának van problémája akkor részben befolyásolja a kapcsolatunkat is mert ezért nem olyanok a találkozóink amilyen lehetne de ezt most nem fejtem ki. Anyukàm problémàit is hallgatom minden nap.

Apukàm meg amit tudna segíteni se segít, vagyis csak keveset. Fogok segíteni ezentúl de úgy érzem nem élhetek ahogy szeretnék. Pihenésre vàgyom mert soha egy napra nem megyek el kirándulni se, más egyetemista csoporttársam meg folyton utazik meg a párjával van. Meg az sem tetszik hogy olyan problémák is rajtam csapódnak le amikről nem tehetek. Arról nem tehetek hogy apukám nem segít be többet, arról se tehetek, hogy a pàrom családjának problémái vannak de mégis én szívok mert a kapcsolatomra rossz hatàssal van.

Meg az is baja anyukámnak hogy nincs eleget emberek között de én nem tehetek róla hogy nincs sok ismerős rokon aki van az meg messze lakik vagy annyira nincs ideje vagy esetleg olyan amilyen.

Jogos hogy már kicsit unom hogy màsok problémái rajtam csattannak?

És hogy nem tudok pihenni igazán? Jogosan idegesít hogy olyanért is nekem szar ami nem vagy nemcsak az én hibàm?