Jogos az álláspontom?
Mostanában összejöttek a problémák,az egyetem miatt és a kapcsolatom miatt eleget stresszeltem. Családban volt egyéb gond is ami idegesített.
Anyukám is sokszor mérges mert van egészségügyi problémája, mert sok helyre egyedül megy meg intéz dolgokat. Cipekedni kell neki ha vásárol mert kocsival nem tudunk most boltba menni. Az egyik problémája az hogy nem mondon neki időbe hogy mikor hova megyek de a másik hogy neki senki nem segít és egyedül csinál mindent.
Eldöntöttem hogy most már jobban segítek neki de egyébként lelkileg elèggé ki vagyok nyúlva, már nagyon szeretnèk 1-2 hét pihenèst es amikor azt csinálok amit akarok ahogy akarok. Ha a párom családjának van problémája akkor részben befolyásolja a kapcsolatunkat is mert ezért nem olyanok a találkozóink amilyen lehetne de ezt most nem fejtem ki. Anyukàm problémàit is hallgatom minden nap.
Apukàm meg amit tudna segíteni se segít, vagyis csak keveset. Fogok segíteni ezentúl de úgy érzem nem élhetek ahogy szeretnék. Pihenésre vàgyom mert soha egy napra nem megyek el kirándulni se, más egyetemista csoporttársam meg folyton utazik meg a párjával van. Meg az sem tetszik hogy olyan problémák is rajtam csapódnak le amikről nem tehetek. Arról nem tehetek hogy apukám nem segít be többet, arról se tehetek, hogy a pàrom családjának problémái vannak de mégis én szívok mert a kapcsolatomra rossz hatàssal van.
Meg az is baja anyukámnak hogy nincs eleget emberek között de én nem tehetek róla hogy nincs sok ismerős rokon aki van az meg messze lakik vagy annyira nincs ideje vagy esetleg olyan amilyen.
Jogos hogy már kicsit unom hogy màsok problémái rajtam csattannak?
És hogy nem tudok pihenni igazán? Jogosan idegesít hogy olyanért is nekem szar ami nem vagy nemcsak az én hibàm?
Anyukád is pihenhet néha?
Te magad írtad, hogy mindent egyedül csinál és egészségügyi problémája van.
Te meg a párod családjának problémáin rugózol? Ehelyett kitakaríthatnád a házat!
Nem rugózok de az csak egy másik példa. Arra írtam, hogy én az ő problémáikról nem tehetek és mégis nekem is csak a bajom van belőle mert emiatt nem olyan jó a kapcsolatom, amilyen lehetne.
Mostanában amúgy meg nem takarítottam, mert örültem, hogy fel tudok készülni a vizsgáimra, volt, hogy annak is örültem ha megvan és sosem volt elég időm két vizsga közt.
Takarítani például júliusban is lehet, amikor már nincs vizsgám de tanulni meg akkor kell mikor vizsga van.
Tényleg minden összejött.
Nem a párom családja miatt nem takarítottam eddig. Viszont arról se tehetek, hogy nincs más aki segítsen. Meg a párom családja se miattam olyan, amilyen, mégis nekem rossz miatta.
Anyukád is pihenne 1-2 hetet, amikor nem neki kell vásárolnia, cipekednie, főznie, mosnia. Anyukád is elmenne kirándulni, vagy csak egy moziba beülni. Anyukád sem ilyen rabszolga sorsot akart magának.
Kérdezed, hogy jogos az álláspontod? Nem jogos. Előbb nézd körül, hogy akik kiszolgálnak miről mondanak le, és utána panaszkodj.
" Takarítani például júliusban is lehet"
Ez komoly? Szerinted nem kell elmosogatni, főzni, mosni, porszívózni ha nem is napi szinten de 2 naponta??
Ismét egy remek példa, hogy az egyetemen emberséget nem adnak...
Lehet takarítani később, de addig meg megeszi a házat a kosz?
Miért anyukád a hibás amiért a te kapcsolatod nem jó? Mert elvárja, hogy huszonx évesen segíts ha beteg?
Ha napi fél órát szánsz csak a ház rendbetételére bőven jó lennél...
Így azt mondanám, hogy nem jogos.
Mit jelent az, hogy “minden összejött”?
Hogy a párod családjában problémák vannak és hogy egyetemre jársz, ahol tanulni kell a vizsgaidőszakban?! Ebben fáradtál el olyan nagyon, miközben eddig kb.semmit nem csináltál? Soha egy napra sem mész el azt írod, kérdezném, hogy miért? Az év 365 napján egyetemen vagy például? Vagy dolgozol mellette?
Felnőtt vagy, de ilyen felfogása még egy gyereknek sincs. Nem jogos egyáltalán a hisztid. Otthon laksz, igenis segíts a beteg édesanyádnak. Hiába próbálod előadni, hogy mennyi bajod van, ha ennyit nem bírsz elviselni és ilyeneken hisztizel, akkor el sem tudom képzelni mi lesz veled, ha kikerülsz a nagyvilágba. Rengetegen járnak egyetemre, tanulnak, dolgoznak, esetleg háztartást visznek mellette, sőt, van aki még gyereket is nevel mellette. Nyáron nincs egyetem se, az, hogy segítesz anyukádnak nem veszi el az egész nyaradat, plusz, szerinted ő nem akarna pihenni, ha már mindent ő csinál? Gondolkozz már egy kicsit..
Azt hiszem, értem, miről beszélsz.
A vizsgaidőszak tényleg nagyon megterhelő tud lenni, főleg, ha a családi, érzelmi háttered instabil...
Anyukáddal nem tudnátok valamilyen közös kikapcsolódást kitalálni? Valami olyat, ami az egészségi állapota is enged, pl.egy film a kanapéról nézve, vagy ilyesmi:) De egy nem a "saját világfájdalmamat kiöntős", hanem "tényleg odafigyelek, hogy, mi baj, miben tudnék segíteni" lelkizés sem jöhet rosszul...a te mosogatsz és ő hangosan olvassa a tételedet felállás sem rossz;)
Apukáddal próbáltatok már beszélni arról, hogy ő is segítsen be egy kicsit a ház körüli teendőkben, legalább olyankor, mikor neked muszáj tanulnod? Biztos kompromisszum képes. És könyörgöm, miért hagyja, hogy a nő még a fizikai súlyt is cipelje?!
Lehet, hogy nem árt, ha hárman megpróbáltok változtatni a mostani helyzeten, mert az tényleg nem állapot, ha mindent édesanyád csinál. Nagyon elhatalmasodhat rajta, hogy kihasználjátok, egyedül van,...és ez borzalmas érzés.
A párod tud róla, hogy közvetve, de megvisel az, ami a családjában zajlik? Megéri neked, hogy még együtt vagytok? Vagy önzőség tőled, hogy egyáltalán még te problémázol, pedig náluk ez meg ez történik?
Figyi, elhiszem, hogy másra sem vágysz, minthogy pihenhess, kikapcsolódj...de ez, amíg a problémák nincsenek megoldva, addig úgysem valósulhat meg teljesen...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!