A férfiak miért várják el a nőktől a kezdeményezést, de ha "kéz megkérésről" van szó, az miért nem tetszik nekik, ha a nő kezdeményezi?

Hát, szerintem ez maga a kérdés.

Én magam férfiként valahol a kettő között vagyok, ha úgy látom, hogy lehet belőle valami, akkor megpróbálkozom, de egyébként a franc törje magát egy visszautasításért... ugyanis én is jól megvagyok :P

Ha már komoly kapcsolatról van szó, akkor szerintem ott már ez a legkevesebb, hogy ki kezdeményez...

Nem várom el a kezdeményezést.

25/F

Állítólag 2x2 másodperc szemkontaktus elég egy férfinak ahhoz, hogy odalépjen és megszólítson.

Nekem mindig ezt mondták, mikor épp azon nyavalyogtam, hogy tetszik egy srác, de látható, hogy én nem érdeklem: a férfi választ, a nő dönt. Tehát, a férfi meglát, megtetszel neki, figyeli, hogy mi a reakciód - ha úgy metakommunikálsz vele, akkor hódításba kezd, ha elutasító vagy, akkor nem. Vagyis eldöntöd, hogy lehet-e bármi is köztetek.

Na most, mit neveltek belénk: fussunk még egy kört, ne adjuk oda magunk könnyen, mind csak azt akarja... na és? Mi is csak azt akarjuk, nem? :D

Aztán meg csodálkozunk, hogy arra a visszajelzésre, hogy "elutasítalak, de nem gondolom komolyan" egyszerűen nem tudnak mit reagálni a férfiak és továbbállnak inkább, mert csak az üzenet első fele fogható számukra.

Hogy konkrétan mi ez a metakommunikáció, ha erre vagy kíváncsi, szerintem testbeszéddel foglalkozó könyvekben megtalálod. Leghatékonyabb a szemkontaktus, a szemezés, aztán, teljes testtel felé fordulsz, mórikálod magad, játszol a hajaddal, hátradobod a fejed, stb.

32/n