Szerintetek ez normális dolog, én vagyok a rossz?

Az Édesanyámról lenne szó. 16 éves vagyok és apukám messze lakik innen, úgy értve hogy egy héten háromszor van itthon , háromszor dolgozik.. Anyukám kiabál velem.. haza jön a melóból és szépen köszönök neki minden akkor még jó a hangulat majd fel hozza azt hogy nem csináltam semmit .. de nem úgy mondja hogy fiam elfelejtetted a kutya ólat kitakarítani menny ki csináld meg hanem : Mit csináltál egész nap?? a kutyaól is tiszta kosz.. ez még csak egy jó szituáció is de mikor már neki is elege van a saját viselkedéséből akkor be jön és mondja hogy : meg ígérem nem kiabálok többet stb stb stb .. ez tart 2 napig aztán újra kezdődik minden.. apa is sokszor mondta már neki hogy ez így nem család akkor "meghúzza" magát és 3 nap múlva újult erővel kezdi.. és általában nem meg kér dolgokra hanem számonkérően kérdezi hogy meg csinálnám e.. és ez fáj ..

sokszor észre vettem azt is hogy én ugye apának a fia vagyok nővérem pedig nem mert anyának ez már a 2. házassága, és én apával össze spanoltam jóba lettünk (hozzáteszem engem is ugyanúgy megbüntetett bármit tettem) anyám kitalálta hogy én uszítom nővérem ellen apámat.. és most jött a bosszú hogy tesóm el költözött én be vagyok köpve apámnak bármit teszek és áá.. meg őrülök egyszer ..

Ja és még valami ha meg akarom beszélni vele mindig az van: ne emeld fel a hangod .. hogy a ... ne mikor nem enged végig mondani egy ... szót se?? mindig azzal jön "állj én ijet nem mondtam .. Állj neked kötelességed van"

Rendben nem vagyok tökéletes gyerek, de szerintem neki is meg kéne adni valamennyi tisztelet és nem csak mindig a hibákat keresni.. Fáj hogy más családba elmegyek és ott teljesen nem ezt látom.. olyan furcsa ez a egész ..

Köszi ha végig olvastad... Nektek erről mi a véleményetek?:S