Más is bemegy a párjával az orvoshoz?

16:35 vagyok.

Eleinte tényleg énis azért nemakartam elmenni, mert orvos. Nem akartam, hogy betegnek higyenek, emrt úgyéreztem nem vagyok az. De az voltam...Vagyis nem beteg, de nem tudtam normális életet élni.

A találkozás elmaradt sokszor orvosi szempontból, de összeismerkedtem anuyjával , mikor bemutatott neki meg többször is találkzotunk azútán.

Aztán újra elkezdték, hogy menjek el egy beszélgetésre és rájöttem, hogy "hahó! én ezt a nőt már ismerem, ő nem orvos, ő csak segíteni akar, akár egy barát. ő a szerelmem anyja."

SZóval talán öszeismerkedtethetnétek elöszőr az orvossal.

De ez már kicsit beteges. Egy felnőtt férif nem ilyen.

"csak rossz,hogy ilyenkor én is vegyek ki szabit elkisérni"

Ötéves gyereket igen.

Az en ferjem egyedul megy mindenhova, en is, mert nem is lenne ideje elkiserni.

A leirtak alapjan nem onallotlan vagy lusta a parod, csak megszokta gyermekkoraban, hogy az edesanyja ugye mindig elkiserte, es ezen nem valtoztatott meg. Egyebkent vannak olyan emberek, akik irtoznak az orvosoktol, rendeloktol, korhaztol. Ez pedig csak akkor mulik el, ha tobbszor kell menni. En a nogyogyasszal voltam igy. Sosem mentem el meg kiserettel sem, mindig kerestem kifogast. Aztan amikor terhes lettem, muszaj voltam elmenni, megszoktam. O is majd akkor szokja meg, ha mennie kell egyedul. Akkor fogja a felelmet legyozni.