Kinyílt valakinek még a szeme a párjával kapcsolatban?

Biztos, hogy sokan elfognak ítélni, nem baj.

Az egész ott kezdődött, hogy 14éves koromtól kezdve nagyon sokat chateltem. Akkoriban megismerkedtem egy sráccal, aki azt mondta, hogy 20éves.. Elkezdtünk beszélgetni, majd meglátogatott, találkoztunk, én pedig beleszerettem. Mivel később lett facebookja, ott láttam meg, hogy ő valójában már 25éves lesz. Lenyeltem, hiszen nagyon szerelmes voltam, szinte mindent megtudtam volna neki bocsátani. Elkezdtünk járni, volt mikor félre lépett, de még akkor se kapcsoltam, hogy ez nem megfelelő kapcsolat.

Viszont egy alkalommal, mikor találkoztam sok baráttal, és ott volt egy srác, aki külsőre vonzz, egyszerűen... Rájöttem az akkori párom minden aljas dolgára, megcsalt, hazudozott, ráadásul mindenkinek azt mondta, hogy nem szeret engem, csak jó kihasználni. Ezt egy olyan barátnő mondta, aki velem nagyon jóban volt, viszont vele is, csak nem bírta nézni, hogy teljesen tönkretesz. Kicsivel tovább, mint egy évig voltunk együtt...

Mi lett a vége? fájdalmas szakítás, mert a fejemhez vágta, hogy igazából már több mint két hónapja van mellettem nője, aki terhes tőle. Nem rég született meg a baba... Jobb, hogy nem vagyunk együtt, rájöttem rengeteg a korkülönbség, viszont a jelenlegi párommal 6év van, akit még akkor ismertem meg, amikor még együtt voltam az első párommal, és egyáltalán nem bánom, hogy szakítottunk.

21/L

előző hsz-re:

te amolyan ágról-ágra szálló vagy? ha elmúlik a love, lépsz is 1 idő után? háát... magszívod majd amikor idősebb leszel. a szerelmet el kellene felejteni, és azzal élni aki normális, megfelelő, és nincs vele nagy gáz.

Nálunk az "alamuszi nyuszi nagyot ugrik" esete állt fent. Ő olyan ember volt, akit mindenki becsületes, kedves, okos, erkölcsös, stb. embernek tartott (én is), és sosem nézte volna ki belőle senki azokat a dolgokat, amiket később megtett.

Én csak arra lettem figyelmes, hogy úgy bánik velem, mint a kutyával, holott én igyekeztem mindent megtenni. Ki akartam lépni abból a kapcsolatból, de nem ment. Végülis az nyitotta fel a szemem, hogy rájöttem, már egy éve csal, hosszabb-rövidebb kapcsolatai voltak mellettem, és egy fél éves kis románc is, ahol a nő nem tudta, hogy én vagyok.

Hát, igencsak meglepődtem... meglepetésemben meg is beszéltem vele egy talit, ahova én nem mentem el... a fél éves kapcsolata viszont igen, akkor már felvilágosítva a dolgokról.

2,5 évet voltunk együtt.

a szerelmet el kellene felejteni, és azzal élni aki normális, megfelelő, és nincs vele nagy gáz.

Ilyen alapon összeállhatnék a legjobb barátommal is párkapcsolati szinten, nem?

Igenis kell a szerelem, mert az a későbbi mély, őszinte kötődés alapja-még évtizedek múlva is. Az igazi szerelem nem egyenlő a rózsaszín ködös marhasággal, annál sokkal mélyebb dolog, ami nem múlik el ideális esetben.