Szerintetek a nyugdíjba vonulás csak az adott ember döntése vagy a családnak is van beleszólása?

Szerintem meg senki nem akarja sem korlátozni, sem ATM-nek nézni, csak szimplán nem tartjuk jó dolognak az ötletét és ebben a kérdésben nem értünk vele egyet. Ez most állandó téma otthon és a mi családunkban ez nem úgy működik, hogy "most a felnőttek beszélgetnek, a gyereknek kuss van", hanem mindenki megbeszéli, minket is direkt belevonnak minden családi döntésbe és meghallgatják a véleményünket. Így mi is, a tesóim is, apám és kb. tényleg mindenki, aki éppen ott van megbeszéli, hogy ki mit tart jó döntésnek. Anyám folyton csak azt hajtogatja, hogy ő soha többet nem hajlandó dolgozni, mert ő nem akar, ő nem fog csinálni semmit stb., emiatt ez tényleg napi szinten előkerül. Ez a döntés hatással van mindenkinek az életére, ezért mi (apukám és a testvéreim) úgy gondoljuk, hogy ez nem csak azon múlik, hogy anyukámnak éppen mihez van kedve. Legalábbis szerintem jóval kevesebben dolgoznának, ha ez csupán kedv kérdése lenne... Senki nem mondta, hogy az a 40 éve semmi, de azért nem kellene úgy csinálnia sem, mintha ő lenne az egyedüli a világon vagy mintha most szabadulna a frontról. Azért eddig is tudott pihenni, eddig is volt ideje magára, szóval most sem csak úgy lehet ezt kivitelezni, hogy nyugdíjasként otthon marad. Másrészt pedig biztosan apukám is vágyna arra, hogy kicsit pihenjen, de neki még nem kevés van hátra a nyugdíjig, de akkor még ő dolgozzon csak egyedül és majd keressen még plusz munkát, hogy többet keressen.

Még egyszer mondom, hogy nem is nekünk kell házirabszolgának. Basszus van, hogy nem is vagyunk otthon egy hónapon keresztül, de év közben is maximum csak hétvégente járunk haza. Mit szolgáljon ki rajunk vagy mit tegyen elénk minden nap? Nézzük egymást skype-on és akkor tegye le a gép elé a tányér levest, hogy "jó étvágyat kislányom" vagy mi? Apám sem egy magatehetetlen semmittevő valaki, aki egész nap punnyad a kanapén, mindent megcsinál magának ő is, őt sem kell kiszolgálni. Bébiszitternek sem kellene, olyan messze van a gyerekvállalás kérdése mindannyiunk életében, mint Makó Jeruzsálemtől. Nem is marhákat akarok vele ganéztatni vagy kiküldeni a kertbe kapálni. Ezeket mind azért írtam, hogy nem arról van szó, hogy pl. végre nem csak napi 20 perc jut ezekre a teendőkre meg nem kell aggódni a szabi miatt, hogy a nagyi végre láthassa a kisunokát meg mit tudjam én. A nagynéném pl. pont azért váltott munkahelyet, hogy legyen ideje az unokáira, így többet tud velük lenni, vigyázni rájuk, többet meg tudja őket látogatni stb., mert neki ez például fontos volt és az előző munkahelyével ez volt az egyik problémája, hogy túl sokat kellett dolgoznia és ezekre nem maradt semmi ideje. Most örül, hogy végre nagymama, nagyobb szerepe lehet az unokái életében. Van ilyen, ezért írtam le.

Azt is csak azért írtam le, hogy mit segítünk otthon vagy mit csinálunk a háztartásban, mert csomóan megkérdezték, most meg ez a probléma, hogy leírtam és erre biztosan büszke vagyok, hogy ennyi idősen ennyit megteszek...értem. Igen, kitakarítjuk a saját szobáinkat meg kitakarítunk mást is, ha kell. Még mit kellene csinálni? A tesómmal mi vagyunk otthon a legkevesebbet, de mostantól akkor majd minden este hazautazok, hogy minden nap tisztára nyaljam a házat és majd csinálok kis katonákat anyunak, amiket meg is rágok helyette és adogatom a szájába, jó? Ahogyan amúgy saját pénzt is keresünk, amiből azért fedezünk magunknak egy-két dolgot, szóval az alapokon kívül tényleg nem költenek ránk a szüleink.

45-ös Hát ha anyukám nem megy vissza dolgozni, akkor pont ezt fogja csinálni unalmában... Őt sem kell félteni, nagyon is szereti mondogatni, hogy kinek mit és hogyan kellene csinálnia. Például ez az egyik oka annak is, hogy egyedül ő főz otthon és rajta kívül senki másnak nem szabad. A családban például van egy szakács, aki konyhafőnökként dolgozik egy szállodában, viszont az ő kajáját is úgy dobálja ki a kukába, mint a papírgalacsinokat, a miénkről már nem is beszélve, mert minden kizárólag úgy a jó, ahogyan azt ő csinálja. Apámat is állandóan cseszteti mindenfélével, hogy mit és hogyan csináljon (többek között ugyanúgy a munkájába is beleszól, hogy pl. menjen jobban fizető helyre vagy vállaljon több állást egyszerre). Szóval nagyon is tudjuk, hogy ez milyen. Nekünk nem is az a célunk, hogy irányítsuk vagy bántsuk vagy akármi, hanem szimplán azt akarjuk, hogy gondolja át és ne döntsön felelőtlenül. Ő most benne van, hogy "jajj de jó, vége, nem fogok csinálni semmit", de nem gondol bele, hogy ez hosszútávon hogyan működne az ő helyzetében.

46-os Huszonévesen sajnos vagy nem sajnos nem tartok ott, mint ő 56 évesen, szóval az ő megüresedett helyét nem én fogom betölteni. Ők vállalták, hogy végig támogatnak minket, amíg le nem diplomázunk és el nem helyezkedünk főállásban, a testvéremmel is így tették és minket is pont ugyanúgy támogatnak. Ők is azt szeretnék, ha a tanulás lenne az első és igyekeznek mindent megteremteni ahhoz, hogy ezt meg is lehessen oldani. Ez akkor sem lenne veszélyben, ha anyukám csak a nyugdíját venné fel és nem dolgozna mellette. Másrészt pedig azért azzal a kis diákmunkázgatással is megkeresünk annyi pénzt, ami nekünk elég arra, hogy nekik tényleg csak az alap dolgokat kelljen kifizetniük.

47-es Ne haragudj, de ha már anyám saját élete mellett ennyire harcolnak páran, akkor talán abba sem kellene belekötni, ha a körülötte lévőknek is van egy kis saját életük... Nem gondolnám, hogy otthon kellett volna maradnom és kézen fogva bekísérnem minden reggel a munkahelyére, majd haza vagy mindig ott lenni mellette a nap minden percében, csak rá figyelve. Elmentem tanulni egy másik városba, ott csinálom, amit csinálnom kell, de még így is napi szinten beszélünk egymással, ami azt kell, hogy mondjam, hogy nem túl gyakori. Ha hazamegyek, akkor is sok időt töltök vele, ahogyan a testvéreim is. Szó sincsen arról, hogy nem tisztelném vagy bármi ilyesmi, csak néhányan itt is úgy beszélnek róla, a ledolgozott 40 évéről és az otthoni házimunkáról stb., mintha a világ egyik legnagyobb, egyedülálló teljesítménye lenne. Az idézet mondattal arra reagáltam, hogy mindig felmerül, hogy mert ő csinál mindent, miért nem segítenek neki, át kell vállalni a házimunkát stb., stb., de ezt is eléggé túlreagálják az én véleményem szerint. Nem értem, hogy mégis mit kellene még csinálni vagy csinálnunk, hogy neki könnyebb legyen? Ezért írtam azt a mondatot, de úgy néz ki, hogy nem mindenkinek volt ez egyértelmű.