Szerintetek a nyugdíjba vonulás csak az adott ember döntése vagy a családnak is van beleszólása?

A munkahelyén kifejezetten örülnének, ha maradna még a nyugdíj mellett. Nagyon sok nyugdíjas kolléga van még ott most is és tényleg várják őket, mert ez nem egy személytelen, monoton, gürcölős munka, hanem nagyon nagyon sok múlik a dolgozókon, a személyiségükön, tapasztalatukon stb., így a "bejáratott" dolgozó a legjobb.

Senki sincsen az ellen, hogy pl. más munkát válasszon, elmenjen egy másik munkahelyre, rövidebb munkaidőben dolgozzon, a tanulásban is támogatnánk vagy, hogy pihenjen egy kicsit stb., de szerintünk azért az, hogy csak úgy otthon üljön, a mi helyzetünkben egy kissé luxusnak számítana. Nem ő az egyetlen a világon, aki ledolgozott 40 évet, hanem még nagyon sokan mások is, sőt. Se fizikailag, se szellemileg nincsen leépülve vagy megrokkanva, ő nem egy 80 éves néni, hanem ennyi idősen ő még egy teljesen jó munkaerőnek számít, fiatalos. Nem is minket kell kiszolgálnia vagy ilyesmi, csak azért írtam le, hogy nincsen pl. se gyerek, se állat, se nagy kert stb., hogy ezt is tisztázzuk, hogy nincsen olyan tényező a családban, a háztartásban, ami mondjuk igényelne egy egész embert a nap minden percében és indokolná, hogy itthon maradjon. Ezeket azért írtam le, mert pl. azt abszolút meg tudom érteni, ha valakit tényleg megviselt a munkája, már nehezen dolgozik, nem bírja stb., akkor ő persze, hogy otthon szeretne maradni és nem akar a nyugdíj mellett továbbdolgozni. Valamint a környezetemben nagyon sok olyan ember van, aik pl. örül a nyugdíjazásának, mert akkor pl. több ideje van ellátni az otthoni teendőket, tud unokázni, tud segíteni a gyerekeinek, tud kertészkedni stb., stb., szerintem ez sem egy egyedülálló eset. Viszont nálunk egyik sem áll fenn.

Apám szintén dolgozik, ugyanúgy mint bárki más. Viszont neki még messzebb van a nyugdíja, szóval ott ez a kérdés egyelőre még nem merült fel.

Lehet, hogy más családokban az anyuka csak egy szolga, de nálunk nem. A főzés anyukám feladata és nem is engedi ki a kezei közül (ha nincsen otthon, nem ér rá, nincsen hozzá kedve stb., akkor más is megfőz helyette, csak anyukám ezt nem szereti), viszont inkább csak hétvégente szokott főzni (ő meleg ételt eszik a munkahelyén és apukámnak is tud hozni, mi pedig hétközben nem vagyunk otthon). A másik két tevékenység, amit megtart magának az a vasalás és a bevásárlás. Viszont a többi pl. a takarítás meg van osztva. A saját szobáját mindenki karban tartja és a közös helyiségekről is mindenki közösen gondoskodik, mindenki söpör, felmos, porszívóz, ablakot pucol stb., ahogyan a mosás, mosogatás is közösen megy. Az egy darab háziállatról apukám gondoskodik, ő nyírja a füvet és úgy a kinti teendőket igazából inkább ő végzi.

Én és az egyik testvérem még tanulunk (mindketten a 20-as éveink elején vagyunk), még jópár évig. Diákmunkát szoktunk vállalni évek óta, ha van rá lehetőség, mert szeretnénk pénzt és némi tapasztalatot is gyűjteni, illetve én mindig próbálok hozzájutni valamilyen ösztöndíjhoz (de ez sajnos nem túl nagy összeg). Ezt leszámítva a szüleink tartanak el minket, ez így van (ezt is ők vállalták, előre le volt tisztázva, mielőtt bárki jönne azzal, hogy kikövetelem vagy bármi ilyesmi, a szüleik őket is támogatták és ugyanígy ők is szerettek volna minket). A másik testvérem pedig már évekkel ezelőtt végzett, dolgozik és külön él (ő már 30-on felül van, őt szintén ugyanígy támogatták, mint minket). Szóval igen, a mi eltartásunkra is fordítanak pénzt, de nem csak "nekünk kell", pláne nem több, ahogyan az egyik válaszoló fogalmazott. Anyámnak és apámnak is ugyanúgy az érdeke, mert ő az életükről is szó van. Anyámnak az egyik legtermészetesebb dolog, hogy két autó áll a ház előtt, napi szinten több ezer-tízezer forintot otthagy a boltokban, folyton kitalál valamit, hogy mit kellene lecserélni vagy felújítani a házon, utazni akar stb., ezek a nyugdíjából nem valószínű, hogy menni fognak. Nem az ő munkájukat és támogatásukat akarom lebecsülni, mert igenis sokat tesznek értünk, amiért hálásak is vagyunk, de az, hogy pl. kifizetik a kolinkat, buszbérletet, kajánkat stb. azért nem egészen egyenlő az előbb említett összegekkel és azokat a dolgokat sem mi élvezzük elsősorban (pl. én nem utazok, nem kapok veszek drága cipőket a pénzéből vagy ilyesmi, amiket feltételeztek páran), szóval nem tudom, hogy miért én félteném a nem létező "luxust".