Milyen hátulütői lehetnek annak, ha az ember rokonnal él "közös" telken?

Anyosomék kb 20 éve vettek egy telket. Ugyan akkor kezdett a szomszédjuk is építkezni, így egyszerre kezdték a kertet kialakítani.

Akkor megegyeztek, hogy egyenlöre nem húznak kerítést. Egyiknek sincsen kisgyereke vagy kutyája ami átmenne a másikhoz. Azt is megbeszélték, hogy a telekhatár mentén 2-3m részt virágosítanak mindketten. Most már 20 éves kert és nagyon gyönyörü. Mindkét oldalon tele virágokkal, néhány atlog ide-ode. De csak kb tudod, hol a határ. Mindketten a saját részüket gyomlálják. Néha beruháznak egy nagyobb , drágább virágban, pl különleges rózsa... Amit totál középre ültetnek...

A két család nagyon jóba van de nem barátok, nem járnak át direkt egymáshoz.

Attól függ, mennyire passzol a személyiségetek, a szokásaitok.

Mi átmenetileg laktunk anyóséknál egy kis házikóban, éppen a garázsuk mellett állt, így minden nap kétszer is elhaladtak mellette. Én akkor - szégyen, nem szégyen -, egy idegösszeroppanásból lábadoztam, csak nyugalomra és némi egyedüllétre lett volna szükségem, nem kértem sokat szerintem.

Na, ezt anyós nem igazán értette sajnos :)

Kezdetben folyton átjött trécselni - amúgy sem vagyok olyan fajta, aki készen áll egy egész napos small talkra -, amikor először szépen, majd amikor kezdtem szarabbul lenni, párom részéről egy kicsit erőteljesebben a tudtára lett adva, hogy a szomszédja vagyok és nem a társalkodónője, akkor visszavett, nem jött át csak felhívott. Napjában vagy hússzor. Egyszerűen nem hagyott élni. Egy idő után nem vettem fel, akkor arra szokott rá, hogy akárhányszor elment a kva ház előtt, bezörgetett az ablakon "üdvözölni", majd bekiabált, hogy bejöhet-e. Édes istenem, nem viccelek, tönkretett. Csak pár hetet voltunk ott, de úgy költöztünk tovább, hogy totál üldözési mániám lett. Hetek helyett hónapokig tartott, míg újra munkaképes lettem, mert akárhányszor meghallottam valami zörejt, pánikrohamom lett. Volt, hogy a paplan alatt vártam ki, míg feladja végre a kopogást a postás, nagyon durva volt. Így utólag persze vicces meg ciki, de akkor vér komolyan halálfélelmem volt :D Csak azért, mert anyós pont jó pillanataimban kapott el a hülyeségével... durva.

Na jó hosszú lére eresztettem, csak jól esett kiírni magamból :)

Lényeg a lényeg, anyósom is alapvetően normális egyébként, de hozzám és az akkori helyzethez képest túlságosan "barátkozós" és kommunikatív volt. Vannak ilyen apróságok, amiket az ember nem lát előre, de jó nagy galibát okozhatnak, jobb vigyázni.

Egy ismerősöm akkor fürdött be a "közös lóval", amikor kutyát szeretett volna a házhoz vinni, a testvére a szomszédban meg egyenesen megtiltotta volna neki. Jó nagy vita volt belőle, végül lett kutya, azóta is veszekednek állandóan.

Ha nagyon nincs más megoldás, érdemes mindent előre letisztázni.

Sajnos ez felvet egy újabb kérdést és problémát.

A kedves és aranyos nagypapával ha valami történik nem biztos, hogy az örökösökkel vagy az új vevővel is ilyen harmonikus lesz a viszonyotok.

Ha meg ne adj Isten odaköltözik egy "sokgyerekes família", akkor a ti részetek is eladhatatlan lesz.