Jogos a sértettségem, vagy túlreagálom édesanyám hozzáállását?
29 éves nő vagyok, és mindenekelőtt el kell mondanom, hogy fiatal szüleimmel mindig is példásan szoros, meghitt kapcsolatom volt, egykeként nőttem fel a legnagyobb szeretetben, a mai napig mindent megadnak nekem, imádják 5 hónapos unokájukat... A probléma a következő: Nemrég vettek egy házat a Balatonnál, amivel rengeteg munka volt, míg felújították. Végre lakható lett, épp 2 hetes nyaralásukból töltik az elsőt, egy baráti párral. Viszont múltkor, mikor megemlítettem, hogy a második héten lemennék a gyerkőccel (férjem úgyis estig dolgozik), az volt a válasz, hogy szeretnének egy kicsit kettesben, nyugiban lenni, és a Pici mellett azt nem lehet! Már akkor is rosszul esett, de nem mondtam semmit, mert valahol megértem, lehetünk máskor is együtt még (mint ahogy már voltunk is). De ma kiderült, a férjemnek külföldre kell mennie 2 hétre, és így teljesen egyedül maradnék a Kisfiammal itthon, mindenféle segítség nélkül, ami elég nehéz lenne, és különben is kánikulában inkább a Balatonra vinném, mintsem itthon a 29 fokos lakásban... Felhívtam Anyut, hogy mi lenne, ha mégis lemennék jövőhéten... Válasz: "hát most mit mondjak erre, erről már beszéltünk múltkor.." Mondom: "Én megértem, de ez egy új szitu, és megőrülnék itthon addig.." És elkezdtem alternatívákat sorolni: 1: csak hét közepén mennék utánuk vonattal, - "az nem jó, miféle hülyeség ez, 5 hós gyerekkel", 2: levitetem magam valakivel - "de jó, még csináljak nekik extra programot..", bármit mondtam, szerinte kavarás, és mikor már azt mondtam, jó, akkor nem megyek, én miért hisztizek (!), miért játszom a sértődöttet? Mondtam, hogy inkább az esik rosszul, ahogy ez a beszélgetés zajlik, nem maga a szitu, mert az alapból kellemetlen. De meg se hallotta, innentől már nem jöhettünk ki jól belőle. Nem értem, miért kellett rögtön lehurrogni, mikor megoldásokat próbáltam találni? Persze aztán később Apuval együtt visszahívtak, hogy menjünk akkor már most vasárnap.. Mikor megkérdeztem, mégis mi változott meg pár óra alatt, az volt a válasz, hogy ez van, még mindig nyugodtabbak lennének, ha a párom vinne le, mint utánuk vonatoznék.. Én meg tök hülyén érzem most magam, mert ilyen szájízzel már nem szívesen mennék.. Főleg, hogy tudom, esetleg párszor útban lennénk, mégha imádnak is minket, de ez tényleg nem olyan pihenés. Lehet, meg se kellett volna ezt pendítenem? Ti mit tennétek a helyemben? Ezek után már hogy érezném ott magam? Ha viszont itthon maradunk, nem akarok mártírszerepet játszani, sem lelkifurdalást generálni. Abszolút patt helyzet?
Bocsi, ha hosszú, de így teljes a sztori.
hát nemtom...az én szüleim tuti h magától mondták volna, hogy menjek...nálunk ilyen nincs...az akkoris pihenés ha én ott vagyok...bár lehet h ez csak nálunk ilyen...
nekem tuti szarul esne...
"Ha ezek után mem megyek le, ők fogják rosszul érezni magukat, ismerem őket.. Olyan kellemetlen helyzet!"
Hidd el, baromira MEGKÖNNYEBBÜLNEK majd, hogy mégsem mész és tényleg nyugiban pihenhetnek.
Pont, hogy nem ismered őket, végre próbálnának veled egy felnőtt-felnőtt viszonyt kialakítani, de te ebbe nem akarsz belemenni, mert felelősséggel jár, és a helyzet csak neked kellemetlen, mert a szüleid kellemetlenkednek neked.
Az is írod: "Nem értem, miért kellett rögtön lehurrogni, mikor megoldásokat próbáltam találni?" - nem lehurrogtak, csak elmondták az ő verziójukat a problémád megoldására: hogy NE MENJ hozzájuk, mert most ők pihenni szeretnének, oldd meg másképp.
A hozzáállásod tipikus egyke hozzáállás: a szüleim szemefénye vagyok, tehát még most is mondjanak le a kedvemért a megérdemelt pihenésükről, mert jajj, külön életet akarok, férjet, gyereket, de amint jönne egy megoldandó probléma, ti. hogy mit kezdjek magammal és a gyerekemmel egyedül 2 hétig... egyből a nyakukba varrnád magad, tekintet nélkül rájuk.
SENKI NEM OLVASTA EL NORMÁLISAN A KÉRDÉST?????
2 hetes nyaralásukból töltik az elsőt, egy baráti párral...
Na most ha annyira kettesben akarnak lenni akkor azt ez egy hetet is egyedül tölthették volna a másik hogy szerintem nem teher ha a saját gyerekük és saját unokájuk is ott van szerintem.....nálunk a nagyszülők megőrülnének egy ilyen unokázós hétért és inkább vittek volna minket is mint kettesben legyenek
Úgy szeretem az ilyen hozzá szólást hogy egy gyerek nem gyerek....
Szerintem amúgy önző dolog volt a nagyszülők részéről...csak jobb kint a pléden az árnyékba enyhe szellőben mint a 28 fokos lakásban...
9.36-os, hát, nem vagyunk egyformák...
Az ő szülei nagyon sokat tettek eddig is értük, nem hiszem, hogy KÖTELESSÉGÜK lenne bármi is.
A barátok valószinűleg csak azon a héten tudtak jönni, igy a két hetes nyaralást a barátokkal kezdték és UTÁNA, a második héten tudnak csak kettesben lenni. Viszont egyértelműen szeretnének kettesben lenni, még sose lehettek ott kettesben, hiszen ez ott az első nyaralásuk.
Úristen, nehogy már ne nyaralhassanak a gyerek és az unoka nélkül, ha a gyerek már 29! éves!
Örülünk, ha a te szüleid imádnak veled lenni, én is nagyon szeretem a gyerekeimet, de már most szeretek néha nélkülük lenni, pedig a legnagyobb is csak 4 éves :-))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!