Miért mártírkodik mindig?

Nem olvastam a válaszokat, csak a kérdésre reagálok.

Bele fogsz fáradni, és egy folyamatos megfelelési kényszer lesz benned, ha semmit sem hagysz a családtagjaidra, hogy megcsinálják.

Én is mindent megcsinálok a gyerek mellett, persze ez valahol természetes, hisz én vagyok vele itthon. Anyóssal lakunk (nem, nem az ő háza, 4 éve élünk együtt, mert már nagyon beteges és öreg), és már mondtam a páromnak, hogy néha többet kell takarítsak utána, mint a gyerek után. Kávét mellé önti, az olajat kifröcsögteti, a krumpli héját mellészórja, a nappalit meg a konyhát végigcsöpögteti tejjel stb....

Bezzeg ha egy rohadt poharat nem mosok el rögtön, akkor mártírkodik, hogy jajj neki mosogatni kell, törölgetni stb...

Flusztrált vagyok miatta, erős megfelelési kényszer van bennem, és abszolút nem gondolom hogy 100%-ot nyújtok itthon. Ez baromi rossz érzés.

Én nem akarok konfrontálódni anyósommal, mert a párom bántaná csak, de anyukámmal megtenném, mert ő talán jobban megérthetné a dolgokat.

Fúúú, mintha én írtam volna... Nekem 14 hónapos a lányom, a tesóm meg 21. a szitu ugyanaz, mint nálatok... egy köszönömöt nem kapok soha, de ha a tesóm arrébb tesz egy poharat, na őt aztán egyből ajnározni kell... mondjuk én anyum mondta, h nem akar vigyázni a gyerekre, mert fáradt, stb. mindig azt mondja, öreg ő már ahhoz. pedig nem kérem sokszor, h vigyázzon rá, csak néha jó lenne szusszanni egyet:s

szóval én már nem kérem tőle a segítséget, megcsinálok mindent amit tudok, és nem várom, h bármit is értékeljen...