Hogyan viszonyultok/viszonyulnátok a leszbikus vagy meleg rokonotokhoz?

Ugyanúgy, mint korábban. Nem a beállítódását kell nézni, hanem, hogy milyen ember, és ő ettől még nem változik meg, ugyanaz az a jó ember marad.

Nekem leszbikus a lányom. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett rosszul, amikor elmondta nekem, annak ellenére is, hogy már korábban éreztem, tudtam, ezt egy anya megérzi. 23 éves volt, amikor megosztotta velem a titkát, előtte nem volt soha fiú barátja. Az én szemembe ugyanaz alány maradt, akire büszke voltam, amikor az oviban anyák napján gyönyörű képet rajzol, akire büszke voltam, amikor kisiskolásként versmondó és szavaló versenyeket nyert, aki kiváló sportoló volt, aki kitűnővel érettségizett, akikitűnőre diplomázott, érzékeny és intelligens, tisztelettudó, és értelmes, kiváló közösségi ember, jó barát, nagyon jó gyerek és testvér...és még sorolhatnám. A korábbi emlékeket, az egész életet, az ő jó tulajdonságait ez nem írja, és nem írhatja felül. Ez az ő dolga. Egy anya MINDENEKELŐTT boldognak szeretné látni a gyermekét,és ő bizony korábban nem volt boldog, én meg nem értettem, hogy miért. Később világossá vált számomra, hogy piszkosul nehéz volt neki egyedül ezzel a szörnyen súlyos titokkal felnőnie, és egyedül megkűzdeni azzal, hogy más, amikor a korabeli lányok állandóan pasikról, randikról, ésa fiúzásról beszéltek az osztályban, a kérdéseit és kételyeit, fájdalmait nem oszthatta meg senkivel. Most boldognak látom őt, ettől én is boldog vagyok,és így van ez rendjén.

úgyhogy nem zavarna és senkit sem zavarjon, mivel mindenki más és ezt tiszteletbe kell tartanunk. Ráadásul semmi közünk az életéhez! Úgy ahogy egy "meleg rokon" nem ítéli el a "hetero rokont" csak a nemi beállítottsága miatt, NE TÖRTÉNJEN MEG EZ FORDÍTVA!!!... 16/F