Két év után sem tudom elfelejteni?
Két éve derült ki,hogy Apám megcsalta anyum 10 éven keresztül, aztán úgymond "lecserélt" minket es felénk se néz azóta. Már igazából nem fáj. Viszont mikor pl részeg vagyok alkalom adtán,mindig síró rohamot kapok,mint valami 4 éves.
Eddig míg frissvolt az "esemény" mindennap gondoltam a szitura, valamint a miértre.
Mostmár csak hetente juteszembe alapjáraton, de vannak hűvösvölgyeim. Mintpl az utóbbi hét mikor mindennap.
Már nem sírok azután mert becsapott, meg le sem szar.
Viszontnagyon idegesít, hogy gondolok rá.
Ez még a feldolgozási folyamat vajon? Vagy ez a go dolat egész életemben elfog kísérni?
Hogy nem derül ki az ilyen 10 évig? Furcsa ez.
10 évig ugyan azzal a nővel és vele lépett le?
Vagy 10 évig mindig ezzel azzal és végül valakivel lelépett?
Én is olyan helyzetben vagyok mint az anyukád, és az biztos hogy az alkohol felnagyitja a problémát.
Probáld meg átformálni a gondolkodásod, hogy így a legjobb mert van esély egy normális életre anyudnak is.
Ennek így kellett történnie.
És abban 100 %-ig biztos lehetsz, hogy ennek apud meg fogja még inni a levét.
Tehát örülj neki, hogy megszabadultatok egy olyan embertől akinek nincs helye az életetekben.
Ennyi.
3 as. Nekem 20 évig nem derült ki.
Hiába tudta mindenki falaztak neki.
De ehhez kell egy olyan ember is aki naiv.
Voltak közös ismerőseik. Akik itt is falaztak.
Viszont Anya azt mondja már nem erdekli. Szoktunk róla beszélni a mai napig. De nem tudom hogy ő 100%-igfeldolgozta-e. Hisz 20 éve házasok. (Nem tudja befizetni a válást, mert a 13 éves öcsémet egyedül neveli, ez a szemét meg bele sem ad egy fillért sem.)
Biztosan tudjuk hogy 10 éve van ezzel a nővel vagy kivel együtt.mert a nőnek meghalt az anyja 10 éve de a jóembernek volt elszólása "Hát igen, az xy anyja sem díjazta annó ezt a kapcsolatot"
Én apámat évente ha kétszer láttam, vígan elvolt a másik családjával. Eleinte fájt, aztán úgy 18 éves koromban egyszerűen feltettem magamnak a kérdést: ér annyit ez az ember, hogy rágódjak miatta, hogy lelki beteg legyek? A válasz egy nagyon határozott nem volt. Semmivel sem lennék több, ha velünk élt volna, ha igazi apaként viselkedett volna velem, úgy érzem nem vesztettem semmit azzal, hogy nem volt az életünk része. És ezt teljesen komolyan így gondolom.
Onnantól kezdve el tudtam engedni, én is csak annyit foglalkoztam vele, mint ő velünk.
Nem volt része az életemnek, nem tartozom neki semmivel, még azzal sem, hogy gondoljak rá.
Tudom, hogy fáj, hogy becsapott, hogy elhagyott, sirasd meg a szituációt, aztán lásd magadban az erőt, hogy nincs rá szükséged (ahogy édesanyád is érezheti, szerintem ezért tudott túllépni ezen a 20 év ellenére) nélküle is erős és magabiztos ember lehetsz. Innentől már tényleg csak rajtad áll.
Kívánom, hogy minél előbb sikerüljön :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!