Az anyám miért csinálja ezt velem?
Röviden annyi, hogy az anyám már 3.napja veszekszik velem és a nagymamámmal. A mai napon egy kicsit besokaltam, és visszaszoltam neki, sajnos eléggé vulgáris szavakkal. 😞
Ezt követően 4 órán keresztül szapult felváltva engem és a nagymamámat, és folyamatosan lehordott minket mindennek.
Alapvetően békés természetű vagyok, az osztálytársaim folyton azért cikiznek, mert semmin sem tudom felhuzni magamat.
Most viszont anyám annyi mindent hordott össze, és olyan, számomra fájó emlékeket hozott felszínre, hogy sajnos mérgemben, hirtelen felindulásból szétvertem a kanapét. Szégyellem, de eloattant az agyam. Az anyám, ekkor még jobban elkezdett veszekedni, és körülbelül még plusz 3 órán keresztül szapult csak engem. Amikor már azt hittem rosszabb nem lehet, közölte, hogy meg fogja ölni magát, holnapra felvágja az ereit, és majd megtudom milyen rossz lesz az élet nélküle, nem fog többet velem, és a nagymamámmal élni, inkább véget vet az életének. Ekkor, szégyellem bevallani, de elkezdtem sírni. Egyrészt azért, mert szeretem az anyámat, hiszen bármennyire is nehéz természetű, csak ő nevelt fel.
Másrészt meg azért, mert nem elősször fenyegetőzik ilyesmivel. 10 évvel ezelőtt a bátyja megverte őt, ezért kivitt engem a vasútállomásra, és gyakorlatilag a vonat alá akart ugrani, velem együtt, akkor laza 9 éves voltam, valahogy sikerült kisirnom, hogy ne tegye meg, de az esemény okozta trauma 6 évre tönkretette sz életem. Epilepsziás lettem. 6 éven keresztül kezeltek, mire hála a jó Istennek sikerült meggyógyulnom. Fáj, hogy az anyám újra eszembe juttatta azt az emlekfoszlányt, amitől egész életemben menekülni fogok, fáj, hogy ilyesmivel fenyegetőzik.
(és, hogy miért is alakult ki a vita: s nagyim nagyon szereti s húsvéti ünnepeket, ilyenkor jönnek az unokák locsolkodni, mindig vesz süteményeket, vagy süt, csinál egy csomó kaját. Készített egy tepsi linzert, amiből megettem, egy köveset. A nagyim tudta, hogy én ettem meg, de mégis az anyámon kérte számon, hogy hova tűnt. Az anyám szerint feldobalta neki amit bezabáltam. A valóságban a nagymamám szájából ez így hangzott: hogy elfogyott ez a sütemény, lányom kérsz még? Évből a mondatból anyám azt értette, azt a következtetész vonta le, hogy a nagymamám azt hiszi ő ette meg. Ebből lett egy fél órás cirkusz. Majd lenyugodott. Ezt követően jöttem én. Gyermekkoromban kiestem egy forgószékből, és a fogaimmal megkóstoltam az íróasztalt. A fogam ami kitört bár tejfog volt, de az alkapcsom olyan mértékben károsodott, hogy a fogsorom azóta is szemet gyönyörködtető látványt nyújt. Emiatt nem igazán tudok normálisan enni, csak falok.... Zabálol.... ilyesmi.
Az anyám rámszolt, hogy úgy eszel mint a malacok, fúj, mindjárt behányok, nem igaz, hogy minden kiesik a szádból. Erre azt mondtam, hogy ha apámmal (akit kB 5 éve láttam utoljára) jobban figyeltek volna rám akkor nem csesződik szét a fogsorom 3 éves koromban. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy azt mondom, nem voltam gondozva, nem foglalkoztak velem eleget, ami nem igaz, mert az anyám nagyon sokat foglalkozott velem, főleg tanulás téren. Az apám, már akkor lelepett, mikor anyám terhes volt velem. Ebből lett egy jó hosszú veszekedés. Nagyon csúnya dolgokat vágott a fejemhez, és én is sajnos az övéhez. Voltam akkora barom, hogy véletlenül le k-z tam. Már akkor megbantam, mikor kimondatam ezt a szót, ő meg se hallottam, csak tovább szapult, hogy miért nem vetetett el, ahogy apám mondta, meg hogy rám cseszte el az egész életét, meg kigúnyolt a régi betegségem miatt. A nagyim is beleszólt, és folytatódott a cirkusz, melynek végén ígéretet tett, hogy másnapra megöli magát, amíg alszunk. Én nem láttam más kiutat, kihívtam a rendőrséget. A rendőrök pont akkor jöttek, amikor szünetet tartottunk két veszekedés között, így ahogy jöttek, azzal a lendülettel el is mentek, én meg anyám miatt nem mertem nekik szólni....
Mindenesetre a veszekedés azóta abba maradt. Én viszont nem merek elaludni, azt figyelem, nem tesz e kárt magában az anyám. Nem merem magára hagyni, nem tudom, hogy mit tegyek, féltem az ő, és a saját életemet is. (pár évvel ezelőtt, le akart szúrni mérgében egy ollóval).
Mit tegyek? Hogyan kerüljek ki innen?
Idén érettségizek, 19 éves vagyok.
Igen kedves 10-es, neki kell a segítség. Épelméjű ember nem akar gyilkolni.
9-es voltam.
Nagyokos 12 es , gondoltam hogy az áldozatnak kell a segitseg elsösorban , nem annak , aki ölni akar!
De hát ennyit ér az én eszem
Az "áldozat", ahogy te hívod tud magán segíteni. Az anya viszont nem, mert valószínűleg nincs tisztában azzal, hogy beteg. Ezért kell NEKI a segítség.
Ez volt az én véleményem. Nem kötöttem beléd, légyszíves te se tedd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!