Ti hogy éltétek meg az otthonról való elköltözést? Hány éves korban történt meg? Mennyit látogattatok haza?

20 évesen költöztem el, érettségi után, egyetem miatt.

Jó kapcsolatom volt a családommal, de abban a korban vágytam már az önálló(bb) életre, ezért nagy örömmel mentem. 2-4 hetente ugrottam haza eleinte, ma már jóval közelebb lakom a családhoz, heti egyszer beugrok hozzájuk.

1) Jól, régóta szerettem volna már önállóan élni (más kérdés, hogy kezdetben ez nem ment, hiszen osztozni kellett szobatársakkal).

2) Először 18 voltam egyetem miatt, majd 25, amikor aláltam munkát másik városban.

3) Először hetente, majd egyre ritkábban, most már évi kétszer.

Alapvetően nem volt semmilyen "megélés" csak 18 évesen elkerültem kollégiumba, majd albérletbe és azóta is szobát bérelek.

Úgy voltam mint az első, örültem hogy távol lehetek az alkoholista apámtól, ha hazamentem csak a csicskáztatás és veszekedés mint, ezért hónapokig nem jártam haza. Mióta meghalt azóta is csak azért megyek, mert nagy a ház, el lehet vonulni ha vágyom egy kis nyugalomra.

Már nagyon vártam, 23 voltam amikor összeköltöztem a most már férjemmel. Heti egyszer átmegyünk anyához, amikor a testvérem is hazamegy.

Egy városban vagyunk, így van, hogy heti többször is találkozunk. Mióta elköltöztem sokkal jobb a kapcsolatunk.

Ha úgy vesszük, 15 évesen lettem önálló, mert kollégiumba kerültem a lakóhelyemtől kb. 80 km-re.

Igazából nagyon jót tett, mert előtte “kórosan” bizonytalan és antiszociális voltam. Ekkor tanultam meg, milyen igazán felnőttnek lenni, úgy intézni az összes ügyemet, hogy apuci-anyuci nincs a sarkamban.

Természetesen bármi problémám volt, azonnal felhívtam őket és segítettek mindenben.

Csak az első 1-2 napon bőgtem és szorongtam, hogy “egyedül vagyok az ismeretlenben”, utána minden sokkal jobb lett, és úgy érzem, én csak kaptam ettől a helyzettől.

Minden hétvégére hazamentem, a speciális étrendem miatt egy nap alatt főztünk le az egész heti ételemet, vasárnap délután-este pedig indultam vissza.

Most már lassan 2 éve otthon élek, és most jöttem rá újra, hogy 20 évesen már nem jó összezárva élni velük.

Ha hetente néhány alkalommal látjuk vagy felhívjuk egymást, akkor nagyon jófejek, de ha minden áldott nap törtėnik valami indokolatlan konfliktus, akkor jobb, ha külön utakon járunk, és nem vagyunk egymáshoz láncolva.