Aki egyetemet (msc/ma) diplomát csinált, hány évesen kezdte el 100%-osan eltartani magát?

25 evesen szereztem meg a diplomamat (gepeszmernok), 24 eves koromtol vagyok teljesen oneltarto. Lakas, auto nem volt, alberletben laktam.

22 éves koromtól tartom el magam. A Bsc (mérnöki) után elköltöztem és most fogok végezni Msc-n. Lakást, kocsit párommal vettünk, nem segítettek bele. 24N

"Aki egyetemet (msc/ma) diplomát csinált", az bizony okirathamisító.

24 voltam amikor megkaptam.a diplomamat es mar elotte kicsivel dolgozni is kezdtem a szakmamban. Nagyon olcso helyen laktam, igy mar el tudtam magam tarzani az elso fizetesembol. 27 evesen alberletben is meg tudtam elni. Auto/lakas nem volt. A mervado az, hogy csak a sajat fizumbol tudtam hol lakni, enni, utazni, ruhazkodni, szorakozni, felretenni kicsit.(es ezekhez nem kellett a szuleimtol kolcsonkerni vagy varni mikor adnak egy kis pluszt)

Ja meg annyi, hogy én egyetem alatt kollégiumban / albérletben laktam. (Igaz már középsuli alatt is koleszos voltam.) Önállónak, önálló vagyok 14 éves korom óta, de anyagi függetlenség csak az első havi, főállású fizetésemtől kezdődött az egyetem után.

Én közel 50 éve végeztem a TTK-n (2 év inasiskola után !), így a diplomámat csak 25 éves koromban szereztem meg. Utána 1 évig még a szüleimnél laktam, egy év múlva, azaz 26 évesen megnősültem és az apósom bonyolult lakáscserékkel biztosított nekünk önálló lakást (akkor ez még ugyebár "tanácsi" bérlakás volt, de legalább külön a szülőktől. Ekkorra tehát lehet mondani "önellátók" voltunk, de a templom egere szinten. Rá egy évre beköltöztünk egy kisebb, újonnan épült lakótelepi lakásba (amire korábban szintén az apósom készült fel), na akkor kezdődött a templom egere szint alá süllyedés, mert a lakásra az OPT részlet törlesztés meg az u.n. katonaadó levonása után jóval kevesebbet kerestem, mint a 8 általános végzett lakótársak a házban. Aztán, amikor gyerekünk volt születőben ill. született, akkor másodállásban angol szakszöveg fordítását kellett elvállalnom, hogy legalább egy mosógépet tudjunk venni (miközben persze a doktori disszertációmat is készítettem) és szégyen vagy nem szégyen, de a szüleink segítsége nélkül szó szerint éheztünk volna. Valójában akkor kezdtünk lélegzethez jutni, amikor feleségen a GYES-ről visszament dolgozni ill. én munkahelyet váltottam és kapásból 30 %-kal magasabb lett a jövedelmem (+ a mellékállásos angol szövegfordítás mellett). 32 éves voltam, amikor az apósom vett nekünk egy használt kis kocsit, amire ingünk-gatyánk ráment a folytonos javítás mellett. Igazi életet (érzésem szerint) csak 45 éves koromtól élünk, amikor (még mindig a létezett szocializmusban) egy kis üzleti tevékenységbe kezdtem. Azóta ezt megszüntettem, de helyette a feleségem ment át magánvállalkozásba. Jelen helyzetből visszanézve küszködtünk, miközben persze a szocializmust kellett építeni.

Hát... 24 évesen jöttem ki először 100% a saját fizetésemből, addig kisebb-nagyobb segítség kellett... de szüleim azóta is utalnak egy jelképes összeget minden hónapban. Azt mondják, amíg megtehetik, addig úgy gondolják, hogy szívesen költik rám, hisz a gyerekük vagyok. Félreteszem minden hónapban, jól jön az még később.

27 évesen végeztem mert 2 alap+mestert csináltam egymás után (1 természettudományi és 1 nyelvszak), viszont 19 éves koromtól el kellett tartanom magam mert otthonról nem kaptam semmit. Koliban laktam és mindent magamnak fizettem részmunkaidős és diákmunkákból. Autót, lakást értelemszerűen nem kaptam, a szüleim örültek ha kaját tudnak venni, nem volt opció a gyerek taníttatására pénzt költeni.