Akinek későn (20 éves kora után) lesz az első barátja, annak lehet még később párkapcsolata, gyereke?

Nyugi eljön majd a te időd is, sőt szerintem egy olyan párt fogsz magadnak találni, akit a többiek irigyelni fognak tőled. Ha nem is a kinézete, de a személyisége, segítőkészsége, és őszinte, valódi szeretete miatt igen!

A minap beszélgettünk ilyenről a munkahelyemen, és ott mondta az egyik kolléganőm, hogy a lánya korabeliek úgy cserélgetik a partnereiket, mint a fehérneműjűket. Gondolom ilye párt nem szeretnél magad mellé. Nekem pl. már 15 évesen volt egy rövidebb ideig tartó kapcsolatom, aki csak kihasznált. Szerencsére nem feküdtem le vele, bár még ő sem akarta. Aztán már 1 hónap híján 21 voltam mikor jött a nagy Ő, végül ő lett a férjem :D és többen irigykednek milyen segítőkész stb.

Szóval fel a fejjel, el jön majd a te időd is! Még nem vagy lekésve semmiről!

11:11-es volnék.

Ez lemaradt: Babánk még nekünk sincs, és egy darabig még nem is merünk vállalni (anyagi ok), pedig már 2 éve házasok vagyunk, szóval akár már lehetne is.

Szerintem sem vagy lemaradva.

Én 22 éves voltam amikor először volt barátom, vagyis inkább úgy mondanám, hogy ez egy egyoldalú kapcsolat volt, én szerettem azt a fiút, oda is adtam neki magam... Ő nem szeretett, nem is lett belőle semmi. Utána még volt két ilyen eset, már teljesen el voltam keseredve, hogy én mindig olyanokba szeretek bele, aki nem viszonozza az érzelmeimet... (kettővel volt szexuális kapcsolatom...)

Majd 26 évesen teljesen véletlenül találkoztam a mostani párommal/élettársammal aki immár 16 hónapja a két gyönyörű ikergyermekünk édesapja is! :)

Úgyhogy végül csak megtaláltam én is az igazit.

Ne add fel! Lehet, hogy akkor és úgy jön, amikor egyáltalán nem is várod! :)

Ne hajszold, de járj nyitott szemmel! :)

Sok sikert és kitartást!

(30/L)

Hát az önbizalomhiány az sokat nehezít az ügyön... Kiül rád, a viselkedésedre, és így -bocsi a nyers fogalmazásért- taszít másokat... Nem tervezni kell a dolgokat, hanem megtenni... Hogy is van a mondás: Élni születtem, és nem az életre készülni... Ha mindig úgy állsz a dolgokhoz, hogy nem fog sikerülni, akkor tényleg nem fog sikerülni... El kell magaddal hitetni, hogy meg tudod csinálni... Nekem a sport segített nagyon sokat... Általános suliban még én voltam a labda tesi órán... Aztán 16 évesen elkezdtem kung fuzni... Olyan négy éven keresztül lejártam, és most ott tartok, hogy van önbizalmam, tudom kezelni, ha rámtör az a bizonyos ötperc, és valamennyire kiegyensúlyozottá is vált az életem... Pedig ugyanaz az ember maradtam...

Száz szónak is egy a vége: Hinned kell magadban... Ez a titok...