Most akkor kinek van igaza?

Minden embernél más és más, hogy hányfelé tud figyelni, az is, hogy hogyan figyel, ahogy az is, hogy mit tart fontosnak a másik mondandójából. Az is eltérő mindenkinél, hogy mennyire fontos neki, hogy figyeljenek rá, és milyen szintű figyelmet vár el. Az emberek különbözőek. Te is, én is, anyukád is másfélék vagyunk.

Ha ő tud rád figyelni, akkor is, ha közben másra figyel, a saját szempontjából nem követ el bunkóságot (sőt a rádförmedéssel implicite jelzi, hogy ez a helyzet). Ettől még neked szükséged lehet anyukád osztatlan figyelmére, sé nemcsak arra, hogy felfogja a mondandódat, ezért normális, hogy abbahagyod és megvárod, míg befejezik.

Annyit kell megérteni, hogy mindezek természetes dolgok. Nem kell ráförmedni egymásra, sem megsértődni. Kölcsönös empátiával meg kell beszélni a helyzetet.

Az elmérgesedésért kölcsönös a felelősség. Ahelyett, hogy azt mondod neki, hogy megvárod, míg a másikkal befejezi, válaszolhatnád azt is, hogy "tudom, hogy képes vagy többfelé figyelni, nekem viszont az osztatlan figyelmedre van szükségem, szivesen folytatom egy kicsit később". Mindezt persze mosolyogva, hogy véletlenül se vehesse sértődésnek a viselkedésed.

Persze ez sem univerzális megoldás. Ha viszont sehogyan sem érhető el, hogy ilyenkor megakadályozzon az osztatlan figyelmével, de neked arra lenne szükséged, akkor keress valakit, aki megadja azt neked. Anyukád meg fogadd el olyannak, amilyen.