Igaza van anyukámnak, hogy megsértődik?

Férjemmel és gyerekeinkkel 30km-re lakunk a szüleimtől. Mióta más városban lakunk (7éve) 1 kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor voltak nálunk. Ellenben azt mindig elvárják (vagyis csak anyukám), hogy mi legalább heti egyszer menjünk hozzájuk. Ezzel csak az a gondom, hogy mikor ott vagyunk pár perc után úgy érzem alig várja, hogy hazamenjünk. Sokszor van úgy, hogy elmegyek a gyerekekkel, ő pedig megkér, hogy vigyem el bevásárolni mert autóval egyszerűbb, majd miután végeztünk már mehetünk is haza. Nem érti, hogy a lányaim (2 és 8 évesek) miért nem szeretnek velem jönni, pedig ez nem meglepő, hiszen soha nem foglalkozik velük. Minden második szava az, hogy ne nyúlj hozzá, ne fogdosd össze, ne szaladgálj, ne kiabálj!

Ez mellett azt is elvárja, hogy rendszeresen felhívjam, ő csak akkor hív, ha én 1 hete nem telefonáltam és persze akkor is duzzog.

Eddig nem okozott túl nagy gondot kifizetni az üzemanyagot és a telefonszámlát, de nemrég teljesen lenulláztuk a családi kasszát ezért minden kiadásunkat erősen vissza kell fognunk. Csak akkor használjuk az autót ha nagyon muszáj és felesleges pénzkidobásnak tartom a 60km-es utakat csak azért, hogy 10 percig ott legyünk anyuéknál. Nekik is van autójuk, ők is eljöhetnének hozzánk. A telefonszámláról már inkább nem is beszélek, rendszeresen 10ezer Ft feletti... Ettől a hónaptól kezdve viszont maximum csak 3ezer Ft lehet.

De mindezeket a dolgokat anyu nem érti meg, folyamatosan duzzog és megsértődik.

Mit tanácsoltok?