Miért élem meg ilyen szörnyen, hogy önálló lett a fiam?
Nagyon büszke vagyok rá, de valahol fáj is, hogy már nincs szüksége ránk.
Most lett 25 éves, 2 hónapja véglegesen elköltözött és hiába jár haza, nekem nagyon rossz, hogy már nem él itthon. Lehet, hogy önző vagyok és nem így kéne egy anyának gondolkoznia, de úgy szerettem, mikor ide jött haza az iskolából/munkából, vagy mikor kicsi volt vigyázhattam rá. Másnak is vannak hasonló gondolatai, vagy csak én dramatizálom túl? Ő az egyedüli gyerekem.
Vagy ha látom, hogy önállóan csinál mindent egy jópár éve már, maga intézi az ügyeit, minden tekintetben felnőtt. Nem örülnöm kéne inkább ennek?
9.! Pont ezért írtam 1-es válaszomban azt, amit, csak rövidebben. Nekem sem kellemes, hogy kirepült a két lányom, de ha rendszeresen találkozunk, akkor ez az élet rendje. Először fájó, de a mai világban, ahol a technika segítségével bármikor lehet velük beszélni kamerával, sokkal könnyebb szerencsére. Nem jó, ha egy szülő magához akarja láncolni a gyerekét.
Kérdező! Mint írtam, tényleg legyél büszke arra, hogy jól nevelted a fiadat.
Nekem is az a legrosszabb, hogy üres lett a ház nélküle.
Persze, annak örülök, hogy képes magát ellátni, nem kell félnem attól, hogy mi lesz vele ha majd mi nem leszünk.
A férjem sokat dolgozik, barátaim meg szinte nincsenek, így tényleg munka után csak az egyedül otthon ülés marad, de talán így van rendjén.
Én minden szülőn azt látom, hogy nehezen éli meg a leválást, főleg ha távol kerülnek a gyerekek.
Én anyám is feltette párszor a kérdést, hogy nem-e akarok helyben munkát vállalni, otthon lakni. De nem tartom egészségesnek. Ő szempontjából valahol érthető, hogy egyedül van és hiányzunk neki. Viszont én visszalépésként élném meg, ha vissza kellene költöznöm a szülővárosomba, családi házba. 10+ éve elköltöztem, egyszerűen a saját életem akarom élni. Lehet ez is önzőség, de sajnos néha dönteni kell, hogy a magunk életét éljük vagy másét.
De munkahelyen is vannak 60 körüli emberek akik rosszul élik meg, hogy nincs se gyerek, se semmi és egyedül vannak otthon. Valahol ez az élet rendje, hogy "egyedül maradunk". Hiszen fordítva sem működne a dolog egymás nyakán éléssel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!