Hogyan legyek önálló?

Kiérezhető az akcentusod/dialektusod, de érthető az írás.

Véleményem: A szüleid cseszték el a dolgot 10-20 éve, nem te az elmúlt 2-5-ben.

1. Most ÉRETTSÉGIzz le minél jobban, hogy azután, ha tovább akarsz tanulni, minél jobb lehetőségeid legyenek. De ha szakmád lesz és dolgozol, akkor is jobb, ha nem csak kettesek és hármasok vannak az érettségi bizonyítványban. Az érettségire készülés mellett csak a minimum munkát végezd el!

2. Az érettségi után vegyél erőt a LUSTASÁGodon, és kezdd el magadtól elvégezni azokat a munkákat, amikre eddig meg kellett, hogy kérjenek.

3. ALKALMAZKODÁS: Ha nem tetszik a munkavégzésedben valami a szüleidnek, akkor kérdezd meg, mit és hogyan csinálj másképpen. Legközelebb csináld úgy! Ha akkor is azt mondják, akkor szembesítsd őket azzal, hogy ezt ők mondták.

4. TÁNC: Akik párban mennek, azok sincsenek jellemzően mind örökre összeragadva. A tánctanárom is szokott a férjével vagy anélkül menni és olyankor is táncol másokkal, és a férje is. Pont az a lényeg, hogy kiszabaduljon egy kicsit a megszokottból is.

5. ELUTASÍTÁS: Ez benne van a pakliban, de jellemzően nem azért nem táncol velem, mert barátja van, hanem mert fáradt éppen vagy vár valakire (pl. barátnő), akivel beszélgetni akar, vagy csak nem vagyok neki rokonszenves.

6. ELKÖLTÖZNI igyekezz mielőbb! Akkor nyugalmad is lesz, és nagyobb jogalappal kezdhetsz ezekről a dolgokról a szüleiddel beszélni.

A szüleiddel való viszonyban alapvető hiba van, és ezt ők alapozták meg. Az más kérdés, hogy 1. nem biztos, hogy be akarnák ezt látni maguktól, 2. ha te mondanád el, akkor valószínűleg megsértődnének, mint az enyéim.

Sok elvárást támasztanak veled szemben, amiknek te nem tudtál/nem tudsz (esetleg már tudat alatt nem is akarsz már, mert cseszegetnek) megfelelni. (Koraszülött vagy esetleg, sokdioptriás szemüveges vagy bármiben korlátozott?) Mivel úgy érzed nem felelsz meg azoknak, akiknek elvileg a legfontosabb vagy, ezért nem is tartod elképzelhetőnek tudat alatt, hogy valaki elfogadjon akár csak egy táncra. Ez majdnem pontosan az én egykori helyzetem.

Az amit a szüleid cseszegetésének tartasz, az számukra lehet, hogy csak a lustaságból/mélaságból kimozdítani szándékozó "ösztönzés"/kezdőrugás. Sajnos ezt ők nem fogják fel, hogy ezzel téged bántanak, akármennyire jószándékból/nemtörődömségből teszik.

Érdemes lehet beszélni ezekről az egyik, együttérzőbbnek tűnő szülőddel, hogy az amit vagy ahogyan mondanak neked, az bánt téged, nem ösztönöz téged. Nem megsértődsz, csak bánt.

Mivel láthatóan az önbizalmnad egy kalap kaki, ezt el kellene kezdened erősíteni. Kezdj el testépíteni vagy karatézni! te tudhatod mi kell neked. Képzeld el, hogyan néz ki az a Te, aki önbizalmas és "erős". Biztosan van 2-5 ilyen-olyan tulajdonsága. Nézd meg melyik a legkönnyebben elérhető, és kezd el magadat azzá formálni.

Ha félsz a bálozókat felkérni, akkor segíthet, ha előtte tánciskolában vagy magántanárnál megtanulod, hogyan kellene ezt "szabályosan" csinálni, és amikor ott vagy élesben, kevesebb/semennyi görccsel fogsz táncolni.

És vesszőparipám, de érdemes lenne egy pszichológushoz is elmenned.

"Amit kell segíteni, segítek, amire megkérnek engem otthon, hogy ezt-azt csináljam meg, megcsinálom. Csakhogy mindig belém cseszegetnek, hogy nem segítek semmiben. Igaz! Magamtól nem csinálok semmit, csak akkor, ha valamire megkérnek. ...

Hol változtassak, hogy jobb felé forduljon az életem?"

Ne akard az egész életedet megoldani azonnal. Sokkal kisebb, rövidebb távú célokat tűzz ki. Pl. azt, hogy amikor tudod, hogy egész nap otthon leszel, akkor ne várd meg, hogy megkérjenek valamire, hanem nézz körül, és próbáld meg előre kitalálni, hogy mikre fognak megkérni - aztán még mielőtt elhangzana a kérés, csináld is meg.

"1 hét múlva lesznek az érettségi vizsgáim. Hogy nem tanulok. Tanulok, olvasgatom."

Olvasgatni meg tanulni nem ugyanaz. :)

Egyelőre legyél túl a vizsgákon, arra koncentrálj, egy hetet már ki lehet bírni, aztán jobbra fordítod az életedet. :)

15:17: Mi kiérezhető?

Az, hogy nem magyarországi, magyar anyanyelvű vagy, hanem határon túli (ld. alapiskola). Valaki lefelvidékizett téged rosszindulatból. Én csak azt mondom, érezhető ilyesmi, de nem kell törődni vele.

1. Van szakmám, de nem érdekel a szakma, és nem szeretnék menni fősulira. Mindenképp szeretnék dolgozni érettségi után.

Ez rendben van.

3. Én megkérdezem, de egyből “támadnak”. Attól függ milyen hangulatjuk van.

4. Csakhogy én szégyenlős vagyok, és szótlan.

Én kezdetben egy kisebb itallal, ami nem penetráns illatú (pl. 4 cl rum) lazítottam magamat. Ma már nem kell.

5. Legtöbbször azt érzem, hogy hülyének néznek, vagy szégyenlenek. De szerintem szép srác vagyok. Sokan azt gondolják, hogy foglalt vagyok, van barátnőm, csakhogy nincs, és nem tudom mit tegyek azért, hogy végre összejöjjön valakivel.

6. Elköltözni csak a jövendőbeli barátnőmmel szeretnék.

Ezt felejtsd el! A cseszegetés alapjaiban ássa alá az önbizalmadat vagy annak megteremtését. Ezt a hatást minimalizálni kell.

MEGSZÜNTETÉS: A csesztetést otthon valami nagyon hosszú, bizalmas beszélgetésekkel teletűzdelt folyamatban tudod otthon felszámolni. Sajnos te itt alárendelt helyzetben vagy érzelmileg, anyagilag. Nem valószínű, hogy ha fel is hozod ezt a cseszegetés megszüntetés témát, a szüleid partnerek lennének. Talán fel sem fognák, mi a baj VELÜK. Az általad leírtakat mondják úgy, hogy (lelkileg) „mérgező szülő” (toxikus szülő).

ELKERÜLÉS: A csesztetés gyors kikerülése, ha elköltözöl.

Nem viselek szemüveget, nem értem miért mindjárt ezt feltételezted rólam.

Nem az a kérdés, hogy szemüveges vagy, vagy sem. Hanem az, hogy mi az ami nem tetszett a szüleidnek benned, amivel esetleg küzdeniük kellett, amiben te nem fejlődtél úgy, ahogyan elvárták, és emiatt lettek veled elégedetlenek abban a dologban, és később mindenben. Én koraszülött vagyok, kicsit lassabban fejlődtem ebben abban. Nem a tanulásban, hanem a szociális képességekben, a mindennapi életben. Emiatt volt elégedetlenség és cseszegetés, mert a szemetet kivittem, porszívóztam, a leckével nem volt gond. 3 éve járok én terápiára, és kb. mostanra értette meg a családom a bajomat.

Miért éppen tornázni, vagy karatezni?

Ez csak ötlet. Egyébként nem tornázni, hanem testépítésre gondoltam (nagy muszkli, jól néz ki, ha ízléses, az tetszik a csajoknak és a férfiak szemében is tiszteletre méltó) Lehet más is. Ha tudsz ütni és védeni, az neked azt sugallaná NEKED, hogy erős vagy, hogy képes vagy valamire. Hogy a diszkóban egy részegtől meg tudod a partneredet védeni.

Félelem van bennem. Félek a változástól, de nem tudom hogy legyőzni a félelmemet.

Én is féltem. Máig bánom, hogy nem léptem ki a komfortzónámból, csak már egyre kevésbé fáj. De tudtam, hogy nem lesz nőm, ha nem járok társaságba. Elmentem haverommal valamerre. Inkább kérdeztem és hallgattam. Aztán gyakrabban már én is mondtam valamit. Aztán nem közeli, hanem már távoli haverral mentem valamerre. Ez a férfias társasági oldal. A nőkről: Táncolni nem mertem, mert úgymond nem tudtam. Akkor irány a tánciskola. Felszedtem az alapokat. Ennek ellenére is görcsöltem. Emiatt egy kevés szíverősítővel indítottam az estét, pedig még csak ismerős csajokkal táncoltam, nem idegenekkel. Az ottaniakkal mentem táncos rendezvényre eleinte. Még most is jellemzően velük indulok el szombat este, de lassan már inkább egyedül fogok menni.

Csak megerősíteni tudom, hogy én is féltem 14 éves koromtól 34 éves koromig. Baromi sok öröm és szórakozás és párkapcsolat és minden más lehetőségét pazaroltam el, ami már nem jön vissza. Hidd el, sokkal rosszabb lesz elpazarolni az időt otthon gyáván, és utána sírni a párnába évekkel később, mint 10-ből 8 lánytól elutasítást kapni, és csak 2-vel topogni/táncolni valahol. Ne akard izomból az első csajt felkérni, hacsak nem jelez neked, hanem figyeld meg, mennyire figyel az előző partnerére, és ha mosolyog, stb. akkor érdemes felkérni.

Régen táncoltam, körülbelül 5-6 éve amikor ki maradtam az alapiskolából.

Akkor érdemes felfrissíteni a tudást.

21 évesen még semmi nincs veszve. Éppen jó időben vagy, hogy kijavítsd azt, amit a szüleid elrontottak.

„Nem viselek szemüveget, nem értem miért mindjárt ezt feltételezted rólam.” Ez a reakciód azt mutatja, hogy sokat bántottak téged, és te is hajlamos vagy már agresszívan reagálni, ami logikus, hiszen ha sokat ütnek, te is visszaütsz (vagy „meghalsz”). Ezt sértődékenységnek értékelik a szüleid alighanem.

Nagyon hasonló lelkiállapotban voltam 21 éves koromban. Akkor sokkal kevesebb terápiával helyre lehetett volna hozni a dolgokat, mint 35 felett. Kérlek, vedd a fáradtságot, és menj el pszichológushoz. 5 alkalom alatt biztosan kiderül, hogy kell-e neked terápia vagy sem. Szilárd meggyőződésem, hogy igen.