Hogy legyek önálló, ha a szüleim mindenben korlátoznak?
Soha nem járhattam sehová, és ennek az lett az eredménye, hogy jóformán alig ismerem a várost, ahol élek.
Azt tanították, hogy barátom csak felnőtt koromban lehet majd, és hogy ez egy nagyon rossz, csúnya dolog, akinek pasija van 18 éves kor alatt, az k**va. Ha a tévében csókolóztak, és együtt néztük, nem szabadott odanéznem 16 éves koromig, a (filmbeli lightos, semmi pornó) szexjelenet meg olyan szinten tabu a mai napig, hogy ha apám véletlenül betoppan a szobába, miközben az megy, rögtön kiakad, hogy miket nézek.
A mi családunk olyan (az erkölcscsősz rokonságot is beleértve, akik állandóan nálunk rontják a levegőt, és hirdetik az igét), hogy ha valaki csak beszélget mondjuk egy osztálytársával, vagy bármilyen fiúval, akkor biztos, hogy van köztük valami.
Szóval úgy lettem nevelve, hogy a szexualitás szégyellni való, gusztustalan, és bár csak részben gondolom így, de attól még nagyon gátlásos vagyok. Valósággal viszolygok ettől a témától, ha csak megjegyzi egy fiú, hogy nem tart csúnyának, már attól rosszul érzem magam.
Ha össze is jönnék valakivel, hiába vagyok már 18, rib**cnak titulálnának, mondván "lassú víz partot mos" másrészt pedig kicsúfolnának.
Mert hogy ezt csinálják már 10 éves korom óta. Lehet, hogy nem sértésnek szánják, hanem azt hiszik jófejek, de úgy gúnyolódnak rajtam mint az óvodások. Soha nem mernék olyat kiejteni a számon előttük, hogy nekem bejön valaki, még a tévén keresztül se, mert anyám rögtön "júúúúj"-ozna, mint egy harmadikos kislány, apám reakcióját pedig nem tudom, valószínűleg rib**cságnak tartaná.
Ha 10 percet kések otthonról, már hívogatnak. Egyszer kimentem a játszótérre egy ismerősömmel (lány) este 7 körül, és félóra múlva anyám odajött, hogy menjek haza, mert sötét van és megtámadhatnak!!!
Bár nagyvárosban lakom, úgy döntöttem, hogy inkább Pestre akarok egyetemre menni, csak hogy ne kelljen már velük élnem. Amikor közöltem ezt velük, azt válaszolták, hogy MEGTILTJÁK. Anyámnak "kimenne a lelke, hogy mi van velem", mondja, másrészt "olyan mulya vagy, eltévednél, nem tudnád ellátni magad"
Velük szemben egyébként nem vagyok málészájú, rengeteget vitatkozom velük, megjátszom magam, hogy határozott és legyőzhetetlen vagyok, de ezt a görcsösséget amit belém neveltek nem tudom "kilázadni". Mert amellett, hogy prűdek, ők igazából harsány emberek, és kimutatják az értelmeiket. Én ellenben prűd vagyok, rideg és képtelen vagyok bármilyen pozitív érzelmet kifejezni.
Nem tűröm még anyámnak se, hogy megöleljen. Ha meg akar puszilni nem engedem. Ha megkérdezi, hogy szeretem-e, nem tudom azt mondani, hogy igen. Nem tudom őket apának és anyának szólítani, sehogy sem szólítom őket. Pedig anyámat szeretem.
De úgy érzem, az érzelmek szégyellnivalóak. A saját mamám temetésén képtelen voltam sírni mások előtt, pedig nagyon szenvedtem tőle.
Nem akarok mindent a szüleimre keni, nyilván nekem is nagy szerepem van benne, hogy önállótlan és riged lettem, de úgy gondolom, hogy az alapot ők adták meg nekem.
Mit tennétek a helyemben?
18/L
válasza:Minél messzebb költözni. Ha rinyálnak az érzelmi zsarolás. Ne engedj. 18 elmúltál a TE életed. TE irányítasz. TE vagy a főnök. Amíg a közelükben vagy, el fognak nyomni, ahogy elnyomtak 18 évig. Más környezetben jönni fog a többi változás is. Ki fogsz nyílni, meglátod. A mostani begubózásod is a kapott elnyomás és gúnyolódások eredménye.
Előre, kislány :D
válasza: válasza:Ismerős helyzet, bár ennyire nem kezeltek ovisnak. A fiúkkal való kapcsolat, az esti kimenő tiltása teljesen passzol, mintha az én szüleimről írnál. Az érzelmi része a kapcsolatnak is stimmel.
Az egyetemet nem tiltották, kisvárosban éltünk, akarták, hogy tanuljak, és nálunk ez lehetetlen volt, így maradt a pesti egyetem, de rettegtek mi lesz velem. Az első év végére megváltoztak, rájöttek, hogy nincs nélkülük sem bajom. Talán kicsit csalódottak voltak, apám párszor a fejemhez vágta, hogy de okos lettem, szerintem őt sértette, hogy "több osztályom lett" mint neki (ezt még leírni is szörnyű), pedig soha nem okoskodtam, főleg nem előtte. Vele a kapcsolatom az egyetem végére nagyon megromlott, anyámmal viszont nagyon jó lett. Ő teljesen felnőttnek kezel, persze néha visszatér a régi módi, de mivel maradtam Pesten, így elég ritkán látom őket (sajnos) és ritkán tör ki belőle az ősanya.
Szóval szerintem tanulj tovább, biztosítsd őket, hogy sokszor haza mész (aztán esetleg nem), de azért ne felejtsd el, hogy ki támogat a tanulmányaidban, ami nem 2 forint.
Prűdség: ezzel vigyázz, kiszabadulva a ketrecből, nagyon áteshetsz a ló túloldalára.
Röviden: tegyél meg mindent azért hogy továbbtanulhass Pesten. Jót fog tenni!
válasza: válasza:Amint eljön az idő tűnj el onnan. 18 éves kor felett törvényileg azt csinálsz amit akarsz. A szüleid ha megtiltják és bezárnak valahová azért már feljelentheted őket a rendőrségen is.
Figyi jobban jársz ha a fővárosba vagy még messzebb mész egyetemre ahol kollégiumba lehetsz. Ha nem nehéz szakot választasz akkor dolgozni is elmehetsz mellette hogy legyen egy kis pénzed.
Én barátnőm is ezért ment kollégiumba már 17 évesen mert nem bírta ahogyan a szülei bánnak vele. Nagyon szép és okos lány de egyszerűen a szülei annyira kikészítették ilyen téren hogy már legszívesebben öngyilkos lett volna.
A lakóhelyétől 10 km-re volt az iskola de oda ment kollégiumba mert az volt az indok hogy korán kell bemennie minden nap mert jár külön nyelvórára és hogy nem lesz időben busz amivel betudna járni. Ez végül félig meddig igaz is volt de simán meglehetett oldani a bejárást csak az anyja olyan lusta volt utána nézni hogy igent mondott erre. A barátnőmet is hasonlóan nevelték mint téged, azzal a különbséggel hogy ha szerelmes és kapcsolatot akar abba áldásukat adják ha megismerhetik a srácot is. 17 éves volt a barátnőm amikor megismerkedtünk, ő bemutatott az anyjának amikor már nagyon erősen akartuk azt hogy járjunk, megismerkedtünk az anyukája akkor nagyon aranyos jófej volt, én is a legjobb stílusomat adtam és elfogadtak, és mondták hogy mindent meg engednek de ha a lányával bármi baj lesz akkor a fejem letépik.
Bennem megbíztak mert én igaz nem vagyok az a tipikus nyalizós emberke, de mindig is idővel megtudok győzni embereket bizonyos dolgokról, tehát eltudom nyerni majdnem mindenki bizalmát. A barátnőm is miattuk ment el jó messzire innen. Én akkor már 20 éves voltam amikor a barátnőm 18 éves lett, most ő 19 én meg 21 lassan 22 éves leszek és most én itt helyben találtam munkát pedig úgy volt hogy megyek én is a fővárosba mert a barátnőm egy ismerőse házát ami igaz egy szomszéd településen van de könnyű lett volna a bejárás azt használhattuk volna csak mivel munkát nem találtam meg ugye távolság is benne van így ő ott van kollégiumba én meg idehaza dolgozgatok, és hétvégente ő dolgozni van de ez csak kamu mert itt van nálunk mivel a szülei innen 20 km-re laknak így simán tudunk magunknak falazni ez ügyben.
De őt is kikészítették, soha nem engedték el sehová, bulizni meg ilyen helyekre nem. A házukat csak néhány utcányira hagyhatta el maximum, meg ilyen dolgok. Tehát ez ott is megvolt ami nálad. Én egyet mondok neked hogy amint eljön a továbbtanulás ideje minél messzebb lévő egyetemeket jelölj meg. A szüleid nem tilthatják ezt meg, nekik ezt már el kell fogadniuk hogy felnőttél, 18 éves vagy teljes jogú állampolgár, bezárni meg mégsem zárhatnak be mert az már bűncselekménynek számít. Elején fognak kakaskodni majd az biztos de elfogják majd fogadni hogy ki kell repülj a fészekből.
válasza:Álszenteskedők. Téged meg a gólya hozott, mi?
Én a helyedben elmennék szórakozni, megismerkednék egy sráccal és addig nem mutatnám be nekik, amíg nem komoly a dolog. Ha meg kérdezik hol voltam, az egyik barátnőmnél és kész.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!