Hogyan legyek önálló?

21/F

Szüleimmel lakom. Elmesélem a mindennapi programomat. Mivel nincsenek barátaim, se barátnőm, otthon vagyok állandóan. Amit kell segíteni, segítek, amire megkérnek engem otthon, hogy ezt-azt csináljam meg, megcsinálom. Csakhogy mindig belém cseszegetnek, hogy nem segítek semmiben. Igaz! Magamtól nem csinálok semmit, csak akkor, ha valamire megkérnek. Azt is úgy próbálom megcsinalni amire megkérnek, hogy minnél jobban végezzem el a munkát, csak néha azt mondják: “semmire való vagy, nem tudsz semmit”, mindent elvárok a szüleimtől. Azt, hogy nem az ő elképzelései szerint végzem el a munkát, hibát találnak bennem, oké, szüleim, azt akarják, hogy valami legyen belőlem. De amikor valamiben segítek, nem dicsérnek meg. Néha-néha előfordul, hogy megdicsérnek, de állandóan csak a hibát keresik bennem. Tudom, hogy azt akarják, hogy legyen belőlem valami. Állandóan csak rájuk hagyatkozom, nem tudnék nélkülük létesülni.

1 hét múlva lesznek az érettségi vizsgáim. Hogy nem tanulok. Tanulok, olvasgatom. Hogy miért nem megyek dolgozni, mint megállapodás alapján, amikor nem megyek iskolába. Minden 2 hétben 2 napot járok iskolába, ügynökség keresztül van a szerződésem, de nincs mindennapra szabad műszak. Hogy már menyjek vőnek, hogy a jövendőbeli barátnőm szülei rendbehozzanak. Visszatérve a munkára. Nem tudják felfogni, hogy nincs mindennapra szabad műszak iskolások számára. Hogy alig várják, hogy már lépjek be állandó munkahelyre. Hogyha nem lépek be, fog kellenem otthonról fizetni a 60-70€-ot szociális biztosítást. De ki mondta, hogy nem akarok/fogok dolgozni iskola után??? Ezt ők mondják, és nem pedig én. Hogy most miért nem megyek dolgozni. Megyek, amikor az ügynökség megmondja, hogy van szabad műszak, akkor beléphetek. Azt mondják, ha nem tetszik nekem otthon, akkor elköltözhetek. Hogyha nem megyek július 1.-jén dolgozni, kidobnak. Hogy nagyon gyenge szülők. Csakhogy vannak rosszabbak is nálam. Visszatérve az elköltözéshez: Szabados vagyok, megérné külön költöznöm? Azon jár az agyam, hogy minnél messzebb mennék el dolgozni, és ott laknák valahol, és vannak olyan munkalehetőségek, ahol ingyen ajánlanak szállást. Nem nagyon szeretnék külön költözni, főleg egyedül nem. Ha lenne barátnőm, mindenképp külön mennék vele lakni. Mivel csak 1 gyerek szoba van, és az is közös a testvéremmel. Hol lennék a “barátnőmmel”? Erre is kell gondolni. Csakhogy nehéz normális lányt találni magamnak, akivel lehetne közös tervek, közös célok, és más ember lennék biztos, ha kapcsolatban lennék. Amit a párkapcsolatokat illeti, most már azt akarják, hogy legyen végre barátnőm. Csakhogy amikor lehetett 14-15 éves koromban akkor ráérsz. 16-18:” nem ez a lány való hozzád, ne csinálj szégyent a szüleidre”. Most amikor már szó szerint a lányok többsége RI B@NC (természetesen tisztelet a kivételnek), de nekem állandóan csak olyan lányokra van szerencsém, akik piszkos dolgokat végeznek, vagy prostituáltak. Nincsenek nekem nagy elvárásaim amiket a lányokat illeti, csak legyen normális lány, akivel fogjuk érteni a közös szót.

Máma megyünk családi bálba, és nem tudom, hogy lesz-i akit felkérjek táncolni. Félek attól, hogy mindenkinek lesz párja, csak nekem nem. Én nem nagyon voltam benne abban, hogy mennyjek bálba. Mondom anyukámnak; dönts úgy, ahogy jónak látod. Akkor végül kifizette és megyek én is. Nem örülök nagyon ennek őszintén megmondom, mert megint mondogatja, hogy minek jössz te bálba, csak ott fogsz ülni, és nyomni a telefont. Megint csak csata-paté volt.

Hol változtassak, hogy jobb felé forduljon az életem? Hogyan legyek beszédesebb? Eléggé szégyenlős srác vagyok, félek reálisan megszólítani egy lányt, mer mi van ha elutasít, vagy van barátja.

Kérlek segítsetek, adjatok tanácsokat. Köszönöm szépen.