Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mit tudnék tenni hogy könnyebb...

Mit tudnék tenni hogy könnyebb legyen?

Figyelt kérdés

Meghalt 2 hónapos unokaöcsém teljesen hirtelen. Mindenhol őt látom. Más babára is az ő nevét mondom. Nagyon nehéz elfogadni és nem is akarom. És most mamám is meghalt. Egyszerűen ez már sok nekem. És ahelyett hogy feldolgoznám napról napra rosszabb. Eszméletlen a hiányérzetem feléjük. A figyelmemet sem tudom lekötni. Már neki álltam edzeni is de az se jó. Mivel lehetne könnyíteni a fájdalmat?

Köszönöm előre is. 18/L



2019. márc. 17. 20:24
 1/6 anonim válasza:
87%

Nagyon sajnálom ami veled történt..

Vannak esetleg barátaid? Szerintem jót tenne, ha valakivel tudnál erről beszélgetni...

2019. márc. 17. 20:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
64%

Bocs, a gyerekhalal extran rosszul érint, már csak evolúciós kodoltsagom miatt is.


A lényeg az, hogy fel kell fogni, hogy a halal az élet része.

Volt egy mondás:

Mindig, amikor megszületik egy gyerek, el kéne nekik mondani, hogy haldoklik, egy halálos betegségben szenvednek, amit életnek neveznek.


És ez nagyon igaz. Persze, egy újszülött nem nagyon tudja értelmezni, de érthető a lényeg.

Mindannyian haldoklunk.


Talán a halál mindennapossaganak a tenye, és a tabutlanitasa tud valamennyire befolyásolni.

2019. márc. 17. 21:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
27%
élni kell tovább, feladatokat kell csinálni, nekem legalábbis a munka segített. El kell vonatkoztatnod a gyászról az agyad és erre a legjobb, ha kihívások elé helyezed magad(munka, tanulás, versenyek, baráti társasággal szórakozás), a lényeg adj időt persze a gyásznak,de idővel majd haladj előre is. Illetve beszélj erről valakivel(szakértővel), az idő pedig gyógyít. Nem mulasztja el, csak enyhíti.
2019. márc. 17. 21:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:
58%
Nem kell könnyíteni a fájdalmat, meg kell adni neki az idejét. Hosszú időt. A gyerekhalál felfoghatatlan, borzalmas, méltatlan. És a nagyszülő halála is súlyos veszteség. Nem kell a gyász elől elmenekülni, mert nem lehet. Ha folyton elhessegeted a gondolatot, az valahol máshol utat tör magának.
2019. márc. 17. 21:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 Karena26 ***** válasza:
71%

Kedves Kérdező!

Őszintén sajnálom. :( Átérzem a fájdalmadat. Én a kislányomat, a nagymamámat, majd az édesapámat veszítettem el szűk másfél éven belül.

És mivel nem volt ezekben az időkben mellettem senki, elkövettem azt a hibát, hogy megkeményítettem a szívemet, nem gyászoltam el a szeretteimet, így még tíz évig szenvedtem a hiányuktól és a bűntudattól napi szinten. És csak menekültem és menekültem a lelki fájdalom elől, és egyre nagyobb bajba kerültem, egyre betegebb lettem, testileg és lelkileg is, mire utolért az életem végre, és a gyász, és új életet kezdhettem.


Éppen ezért tudom neked tanácsolni, hogy ne kövesd el azt a hibát, mint én!


Gyászold el a szeretteidet, tisztességesen, szégyen nélkül, szabadon, tartson akár több napig vagy hétig a sírós időszak, legyen bármilyen intenzív is!

De ne húzd sokáig ezt! Előre döntsd el magadban, hogy meddig gyászolsz intenzíven, de utána állj fel, rázd meg magad, és menj tovább, ne ragadj bele se a veszteségedbe, se az önsajnálatba, mert ha tönkre is mész ebbe, őket ezzel nem hozhatod vissza, sőt, biztosan nem akarnák, hogy az ő távozásuk beakasszon az életednek!


Ha vannak olyan családtagjaid, akikkel együtt sirathatjátok el a szeretteiteket, javaslom, hogy gyászoljatok, emlékezzetek együtt. Akármilyen fura is, de azt látni, hogy másnak is nagy veszteség (vagy nagyobb) a szerettünk elvesztése, sokat tud segíteni.

Valamint vannak olyan gyász feldolgozó szakemberek és csoportok, alkalmak, akik/amik szolgálatnak, hivatásuknak tekintik a segítséget a gyász feldolgozásában. Ha nincs akivel meg tudd osztani a fájdalmadat, javaslom, hogy keress fel egy ilyet, mert nagyon sokat tudnak segíteni!


Még egyszer fogadd őszinte részvétem!

2019. márc. 17. 22:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:

Köszönöm szépen a válaszokat.

Vannak barátaim akik mondták is hogy bármikor beszélhetek róla nekik de képtelen vagyok rá.

Egyszerűen nem tudom elfogadni a dolgot. Hiába próbálom lekötni magam nem tudom. Születésnapomon is ittam mikor betöltöttem a 18-at és úgy se tudtam jól érezni magam. Sírva mentem haza mert unokaöcsém járt az eszembe és egyre jobban hiányzik és mamámat se tudom felfogni hogy ő sincs.

2019. márc. 20. 18:02

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!