Mit tudnék tenni hogy könnyebb legyen?
Meghalt 2 hónapos unokaöcsém teljesen hirtelen. Mindenhol őt látom. Más babára is az ő nevét mondom. Nagyon nehéz elfogadni és nem is akarom. És most mamám is meghalt. Egyszerűen ez már sok nekem. És ahelyett hogy feldolgoznám napról napra rosszabb. Eszméletlen a hiányérzetem feléjük. A figyelmemet sem tudom lekötni. Már neki álltam edzeni is de az se jó. Mivel lehetne könnyíteni a fájdalmat?
Köszönöm előre is. 18/L
Nagyon sajnálom ami veled történt..
Vannak esetleg barátaid? Szerintem jót tenne, ha valakivel tudnál erről beszélgetni...
Bocs, a gyerekhalal extran rosszul érint, már csak evolúciós kodoltsagom miatt is.
A lényeg az, hogy fel kell fogni, hogy a halal az élet része.
Volt egy mondás:
Mindig, amikor megszületik egy gyerek, el kéne nekik mondani, hogy haldoklik, egy halálos betegségben szenvednek, amit életnek neveznek.
És ez nagyon igaz. Persze, egy újszülött nem nagyon tudja értelmezni, de érthető a lényeg.
Mindannyian haldoklunk.
Talán a halál mindennapossaganak a tenye, és a tabutlanitasa tud valamennyire befolyásolni.
Kedves Kérdező!
Őszintén sajnálom. :( Átérzem a fájdalmadat. Én a kislányomat, a nagymamámat, majd az édesapámat veszítettem el szűk másfél éven belül.
És mivel nem volt ezekben az időkben mellettem senki, elkövettem azt a hibát, hogy megkeményítettem a szívemet, nem gyászoltam el a szeretteimet, így még tíz évig szenvedtem a hiányuktól és a bűntudattól napi szinten. És csak menekültem és menekültem a lelki fájdalom elől, és egyre nagyobb bajba kerültem, egyre betegebb lettem, testileg és lelkileg is, mire utolért az életem végre, és a gyász, és új életet kezdhettem.
Éppen ezért tudom neked tanácsolni, hogy ne kövesd el azt a hibát, mint én!
Gyászold el a szeretteidet, tisztességesen, szégyen nélkül, szabadon, tartson akár több napig vagy hétig a sírós időszak, legyen bármilyen intenzív is!
De ne húzd sokáig ezt! Előre döntsd el magadban, hogy meddig gyászolsz intenzíven, de utána állj fel, rázd meg magad, és menj tovább, ne ragadj bele se a veszteségedbe, se az önsajnálatba, mert ha tönkre is mész ebbe, őket ezzel nem hozhatod vissza, sőt, biztosan nem akarnák, hogy az ő távozásuk beakasszon az életednek!
Ha vannak olyan családtagjaid, akikkel együtt sirathatjátok el a szeretteiteket, javaslom, hogy gyászoljatok, emlékezzetek együtt. Akármilyen fura is, de azt látni, hogy másnak is nagy veszteség (vagy nagyobb) a szerettünk elvesztése, sokat tud segíteni.
Valamint vannak olyan gyász feldolgozó szakemberek és csoportok, alkalmak, akik/amik szolgálatnak, hivatásuknak tekintik a segítséget a gyász feldolgozásában. Ha nincs akivel meg tudd osztani a fájdalmadat, javaslom, hogy keress fel egy ilyet, mert nagyon sokat tudnak segíteni!
Még egyszer fogadd őszinte részvétem!
Köszönöm szépen a válaszokat.
Vannak barátaim akik mondták is hogy bármikor beszélhetek róla nekik de képtelen vagyok rá.
Egyszerűen nem tudom elfogadni a dolgot. Hiába próbálom lekötni magam nem tudom. Születésnapomon is ittam mikor betöltöttem a 18-at és úgy se tudtam jól érezni magam. Sírva mentem haza mert unokaöcsém járt az eszembe és egyre jobban hiányzik és mamámat se tudom felfogni hogy ő sincs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!