Volt már, hogy titkolnotok kellett, hogy nem dolgoztok? Akár elmentetek könyvtárba, baráthoz?

Édesapám nagyon makacs, önfejű és sajnos rengeteget iszik, szerintem ráillik az alkoholizmus definíciója.

Mindig azt állítja, hogy ő nem akar beleszólni az életembe úgy, mint anno az övébe szóltak - mégis ezt teszi. Nyilváb észre se veszi, de ezt teszi.

Olyan, amilyen. Viharvert élete volt, megkeseredett.

Azért szeretjük egymást és ha meg akarom tartani a kapcsolatot köztünk, akkor bizonyos konfliktusokat érdemes elkerülni.

Ez nem mások véleményétől való függés, én egyszerűen csak rokoni kapcsolatnak hívom.

Nem rosszul működő családban nőttem fel.

Nem ő nevelt.

Egyszerűen ezt nem kellene tudnia. :(

Komolyan, már nem tudom, jól tettem-e a felmondást.

Köszönöm.....

Dolgozok (most még, ugye) és mellette kifulladásig tanulok autodidakta. Kb csak akkor nem, amikor már totál nem megy a koncentrálás.

Meg szeretnék próbálni abban elhelyezkedni, amit tanulok, de első körben abban nincs segítségem, hogy elég-e a tudásom ehhez.

Utána fogok csak kezdeni érettségit igénylő munkákat keresni (van felsőfokú végzettségem is, csak az kuka).

Pár hetet biztos otthon leszek. Előbb el szeretnék menni a fenti önképzésnek megfelelő dologgal interjúra. Utána a biorobot munkák keresése.

Csak apám szerint esélytelen terület, amit tanulok, úgy áll hozzá, mint gyerekkorban a sporthoz szokás: amíg jól tanulsz, csinálhatod, nem árt, de ne menjen a jegyek rovására.

Apumnál nincs olyan, hogy úgy szenvedek a munkahelyen, hogy rámegyek lelkileg, idegileg. Nála olyan van, hogy dolgozz, ez a feladatod és kuss.

Akkor lehet, hogy felveszem velük a kalcsolatot.

Már ha élő embernek pl leírhatom a gondomat, aki elolvassa, mialatt pedig írom, kizokoghatom magam otthon a Word felett, az segítség.