Te kijössz a szüleidnek az új párjaival? (Elvált szülők gyerekeihez szól a kérdés)

Sziasztok!

Először is köszönöm, ha elolvasod. Másodszor, ha építő jelleggel hozzászólsz!

A kérdésem azokhoz szól akiknek elváltak a szülei, és nekik már új párjuk van.

Kijössz az újdonsült élettárssal? Együtt élsz vele?

Sztori: kb 10 éve a szüleink elváltak, bátyámmal és anyuval elköltöztünk apánktól. Így éltünk 2016 nyaráig, amikor anyu összeköltözött a jelenlegi párjával az agglomerációba, bátyám külön, én meg visszamentem apuhoz.(Oka: Városban van, ill. a fél lakás anyué + a fél autó)

Apuval nem igazán volt bensőséges a kapcsolatunk, se nekem se tesómnak.

Odaköltözésem után nem sokkal apu új párjának egyik lánya hozzánk költözött, majd apunak a párja is rá egy évre. A lány dolgozott majdnem 2 évig, miután valamin összekapott apuval és gyorsan vissza is ment haza, vidékre. Azóta hárman vagyunk.

Eleinte minden rendben volt, próbáltak segíteni apuval való viszonyom javításában. A lány majdnem minden hétvégén hazautazott, vagy programot csinált, keveset volt itt hétvégén. Hétköznap apu látta el az itthoni teendőket (főzés, bevásárlás), mi csak kis részt tudtuk kivenni belőle (mosás, takarítás).

Apu párjának ideköltözése után szintén minden rendben volt. Mindenki dolgozott, én elsődlegesen felsőoktatásban tanultam, de találtam munkahelyet és dolgoztam ahogy időm engedte.

Aztán egyre jobban kezdtünk eltávolodni egymástól. A nőnek 4 (20+) lánya van, ők vidéken laknak, a nő azért jött fel, hogy apuval éljen és megpróbálják az együttélést.

A válás után lényegében anyuval vittük a háztartást, a főzést, mosást, bevásárlást stb. Úgy gondoltam, hogy valamit csak tudok én is e-téren.

Itt egyáltalán nem ez van, apu és a párja mindent elintéznek, sőt segíteni se engednek semmit. Én elsődlegesen akkor tudok tenni itthon, ha ők elmennek (akkor takarítok, ha kell akkor vásárolok még élelmiszert).

Aztán ahogy telt az idő, jó pár alkalommal úgy éreztem, hogy beleszól a dolgaimba (mit hogy csinálok, hol tartom a pénzem, miért nem fektetem be, miért úgy kapom a fizetésem ahogy, miért annyiért dolgozok amennyiért).

Megkaptam, hogy azért nem mesél sose a nő az ő otthoni dolgaikról mert én rohannék és elmondanám anyunak.

Jelenleg ott tartunk, hogy kb egymáshoz se szólunk, ő megcsinálja a vacsorát 3unknak, eszünk belőle, én meg megköszönöm.

Kb. másfél hónapja beszélgettünk, hogy miért vagyunk annyira ellenségesek egymással, de ez aztán annyiban is maradt. (A teóriái: el akarom üldözni, újra össze akarom hozni anyuékat...) Sőt mivel ő is elvált, ezért úgy gondolta, hogy szidhatja anyut, hogy anyu is "bűnös" a válásban(Ellenben ő nem tudja, hogy anyu mennyi mindent tett meg azért, hogy működjön apuval. De végül elváltak.).

Pénzügyileg apu intéz kb mindent. A párja is szokott vásárolni, néha egy kis édesség is (kéretlenül), ami amolyan kedveskedés. Én jópárszor akartam adni apunak hozzájárulást, de minden egyes alkalommal elutasította. Legutóbb azért akartam, mert elkezdtem a próbaidőt egy cégnél, már nem tanulok és illőnek éreztem beleadnom a dolgokba.

Én nem akarok rosszat senkinek, főleg nem az apámnak, mégha még mindig egy mély gödörben van a kapcsolatunk, amin nagyon sokat kell dolgozni. És tudom, hogy én sem vagyok szent! Sokat köszönhetek neki/nekik is. De amikor olyan a helyzet, akkor annyira mérges leszek és rágódok a dolgokon.

Szóval a kérdésem részben arra is irányul, hogy ti hogyan kezelnétek a hasonló helyzetet? Mit tanácsoltok?

Előre is köszönöm!