Hogy lehet a tolakodó, más életébe folyton beleszóló embereket leállítani?

Nekem sem okoz gondot a feltett kérdésre válaszolni és elmondani adott témáról és dolgokról a véleményem, amit minden alkalommal meg is teszek, de ha az ember egyszer nem érti és a legközelebbi találkozásnál ismét felhozza a témát, akkor az már baromi fárasztó tud lenni egy idő után. Nem akarsz b*nukó lenni, mert mégis csak a te vagy a párod rokonáról van szó, de volt már hogy erélyesebb szólaltam meg, arra a napra le is zárták a témát, de legközelebb ismét felhozták. Rendkívül erőszakosak és feltett szándékuk, hogy meggyőzzenek minket, hogy nekünk igen is kell gyerek.

Utolsó neked pedig javaslom a szövegértelmezést, ha már válaszolni nem sikerül: abból a szempontból nem érdekel az átlagember véleménye, amikor adott egy definíció, ami a napnál is világosabban le van írva és meg van fogalmazva, de ő csak azért is veri a mellét, hogy SZERINTE ez nem így van. Az viszont már inkább zavar, amikor rendszeresen faggatnak és kérdőre vonnak a saját döntéseimmel kapcsolatban és erőszakosan győzködni akarnak. Érzed a különbséget?? Ha nem, akkor nincs miről beszélni.

Leírtam már párszor, de akkor még egyszer: elmondjuk a véleményünket minden egyes alkalommal, ha tovább faggatnak, hogy de miért nem, akkor az érveinket, indokainkat is elmondjuk, nem mindig kedvesen, ennek ellenére is folytatják. Kb minden alkalommal, ahányszor találkozunk velük megy a gyerek téma. Most született a családban 2 gyerek is és emiatt aztán pláne többet halljuk, hogy nekünk is kéne már.

Nem oktattam ki senkit, ha felhívod valaki figyelmét az igazságra, mint pl hogy egy házaspár is család, az nem kioktatás. Nem én kezdtem el oktatni itt a kommentelőket, hogy ha nincs gyereked, akkor ti soha nem lesztek család és ha nem tetszik a kérdés költözzetek tanyára, szóval nem is értem miről beszélünk.

14-es: majd ha te is rendszeresen kapod az ívet mindenkitől, hogy a saját életedet hogyan kéne élned és mindenki jobban tudja mi a jó neked, megnézném mennyire lennél minden körülmények között higgadt. Van egy pont, amikor már teli a pohár. Hát mi már itt tartunk. Alapból sem vagyok a legnyugodtabb természet és akkor még jön a folytonos nyaggatás. Egyébként nem idegesítesz fel, mert számomra nem releváns a véleményed, ugyanis 100%-ban másképp gondolkodom a témáról, mint te. Csak a szerintem szót felejtetted el végig használni… Tehát szerinted nincs gyerek nélkül értelme az életnek, szerinted nem ér semmit se a pénz, se a diploma, sem semmi egyéb. Szíved-joga így érezni, de hálistennek azért mi becsüljük az életünket, nem tartjuk egy felesleges, értéktelen haszontalan semminek, mint ahogy pl ti.

Mi így vagyunk egy család, nem kell hozzá gyerek. Szeretjük egymást, szeretjük a mostani életünket, szeretünk szórakozni, kirándulni, utazgatni, azt csinálni amihez éppen kedvünk van, akkor amikor kedvünk van és ezekről senki és semmi kedvéért nem mondanánk le. Ja és még egy valami: lehet itt nyugodtan azzal érvelni, hogy akinek nincs gyereke az nem tudja, hogy mit veszít. De, pontosan tudom, épp ezért nem akarunk gyereket, szerintem ez elég logikus. Nem érzem kicsit sem azt, hogy egy életem végéig szóló felelősséggel, rengeteg idegeskedéssel, stresszeléssel, nem alvással ésatöbbivel bármit is veszítenék, de kinek mi. Nem kell ahhoz gyerekem legyen, hogy lássam mennyi probléma van velük. Elég az, hogy van egy öcsém, aki 7 évvel fiatalabb tőlem. Elég kimenni az utcára és végig nézni a gyerekeken. Ahogy hisztiznek, ahogy véletlen sem csinálják azt, amit kérsz, elég meghallgatni napiszinten a kolléganőim hajmeresztő történeteit, hogy mennyi idegeskedés és stresszelés éri őket minden áldott nap, mert most ide kell vinni a gyereket, most iskolalátogatás van, most ilyen fejlesztésre kell vinni, most ezért kell szabit kivenni, most beteg azért kell otthon maradni stb. + elég a barátok gyerekein végig nézni. Ha valamiben, akkor ebben biztos vagyok, h erre nincs szükségem, mi így vagyunk boldogok. Őszintén rémlem kepések lesznek végre a rokonok is ezt felfogni..