Hogy lehet a tolakodó, más életébe folyton beleszóló embereket leállítani?

Sziasztok. A kérdés egy tegnapi esemény kapcsán merült fel bennem, bár ez nem egyszeri eset sajnos. Szóval tegnap úgy jött ki a lépés, hogy találkoztam az egyik barátnőm (nemrég ismerkedtünk össze egy fogászaton, ő ott asszisztens) anyukájával, mert megkért menjek át hozzájuk, amíg összepakol 1-2 dolgot és utána mehetünk tovább a dolgunkra. Kedves nőnek tűnt, kérdezgetett, hogy hol lakom stb. A történethez tartozik az is, hogy bár 27 vagyok, most lesz fogszabályzóm, mert megelégeltem, hogy nem úgy állnak a fogaim, ahogy én szeretném, későn érő vagyok kissé.. :D Anyáék már kamaszként el akartak vinni, de akkor ellenálltam a fogszabályzónak. Erre majd még visszatérek.

Tehát beszélgettem az anyukájával, aki tudta a barátnőmtől, hogy már 5 éve együtt vagyunk párommal, róla is érdeklődött, majd megkérdezte mosolyogva, hogy na és mikor leszünk igazi család. Nem teljesen értettem elsőre, hogy most mégis mire gondol, amit mondtam is neki, valamint hozzátettem, hogy hát már most is egy család vagyunk, esküvőt meg egyébként 1-2 év múlva tervezünk. Erre anyuka: Ja, hát ő a gyerekre gondolt, mert hát azért az mégis csak kell, anélkül nem is vagyunk igazi család. Na hát itt kissé azért felhúztam magam. Mi abszolút nem akarunk gyereket, sem most, sem később, nem szeretjük őket stb és marha irritáló mikor rendszeresen betalálnak (mert egyébként a rokonságtól is kapjuk ám az állandó nyaggatást) azzal, hogy de kell, „csakmert”. Tudom, nem kellett volna felvegyem, de ez már a sokadik alkalom, hogy rokonok, ismerősök fújják a gyerektémát és most tényleg felhúzott ezzel a mondattal, h gyerek nélkül nem is lehetünk soha igazi család. Megmondtam neki kulturáltan, hogy nem egy gyerektől lesz család a család, különben is ez a mi dolgunk, egy gyerek rengeteg felelősség és pénz, nekünk ez így jó. Na és itt jön képbe a fogszabályzó, ami rengeteg pénzbe kerül, mert ugye nincs rá ennyi idősen már TB támogatás, fehér színűt tetetek, ami 2x annyi, mint a fém, szóval durván lesz vagy 600 ezer Ft a vége. És barátnőm anyuja ezt tudta, mivel barátnőm ott dolgozik a fogászaton, ott ismerkedtünk meg és flegmán hozzám vágta, hogy hát, akinek több százezre van holmi fogszabályzókra, annak nem lehetnek anyagi gondjai, szóval abba egy-két gyerek is elférne. Nem hittem a fülemnek, de itt még mielőtt bármit is mondhattam volna, barátnőm épp ennél a fogszabályzós résznél lépett ki a szobából és jól „lecseszte” az anyját, hogy ne kezdje már megint ezt a témát és ne turkáljon más életében, majd azzal eljöttünk. Jobb is, mert borzasztóan felidegesített az a nő. Barátnőm nem győzött elnézést kérni, azt mondta h az anyja már csak ilyen, szeret okoskodni és hogy őt is állandóan nyaggatja a gyerek témával.

Komolyan, némely emberek miért érzik magukat feljogosítva, hogy ilyen szinten belemásszanak más életébe és kérdőre vonják, ha azok nem akar gyereket…? Rokonok közül is jó néhányan lovagolnak ezen a témán, hogy de mégis miért nem akarunk, de nézzem már meg XY-t, most szült és milyen szép a babája stb. Meg folyton azt kapjuk meg, hogy de jó munkánk van, jól keresünk, van házunk, minden adott egy gyerekhez. Ez zavar sokakat, hogy mindent megtudnánk adni egy gyereknek, akkor mégis miért nem szülök. Csak épp azt nem fogják fel, hogy mindez semmit nem ér, ha egyszer nem akarunk. Hogy lehet higgadtan kezelni ezeket a pofátlan embereket?